Saly Németh László festőművész kiállítása (Derkovits Gyula Terem, Szombathely, 1982)

SALY NÉMETH LÁSZLÓ 1920-ban született Szombathelyen. Soproni diákkorában a neves festő, a később Munkácsy-díjas Soproni Horváth József, a taná­ra, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán pedig többek közt Burghardt­ Rezső és Benkhard Ágost. Művészünk a ritkán jelentkező festők közé tartozik. Igaz, ennek oka elsősorban ki-kiújuló szembaja, az ezzel járó — az alkotó lelket többszörösen bénító - idegi megterhelés, annál inkább csodálatra méltó művészetének formái és bölcseleti-lélektani gaz­dagsága, gondolatai és festői elmélyültsége. Festményeit a tár­gyi elemek gazdagsága jellemzi, emiatt nem is lehet egyetlen pillantással fölfogni a kép sokrétű irodalmi mondanivalóját. Végig kell hallgatni a ,,költeményt", többször is el kell ,,olvas­ni", hogy egyre mélyebbre szállva aknázhassuk ki mondani­valóját. Ezért az elmélyedésért mily gazdagon fizet ez a festé­szet! Mennyi lelemény a formai megjelenítésben, a festői kife­jezésben! Még szürrealista képein is tisztán ,,olvasható" az ér­telem számára rögzített gondolat, utat talál a nézőhöz a gyak­ran többszintes, rálátásos szerkesztésmód sem nehezíti a közvetí­tett üzenet ,,meghallását". Tiszta szerkesztésmód jellemzi, akár diaporámaszerűen kergesse a színeket egymáson keresztül, egysíkban tartsa a teret, a tárgya­kat. Legbizarabb festménye is tiszteletben tartja az emberi mél­tóságérzetet, sohasem célja a .,polgárpukkasztás", sőt éppen gondolatainak komolysága, egy sokat szenvedett lélek mély em­berségéből fakadó szemlélete és felelősségtudata jut kifejezésre képeiben, nem egyszer megrendítő módon. Minthogy festőnk egész művészetét sem lehet megrendülés nélkül szemlélni, tudva arról a hősies küzdelemről, melynek során a te­hetség a kagylók szépséges sorozatát izzadja ki magából. Mind­erről az emberi szenvedésről Saly Németh László képei mit sem árulnak el. A kortárs művészet mai formavilágához szokott szem csak a kész művet látja, abban mélyül el, gyönyörködve Saly Németh László festészetének gazdag színvilágában, festői gazdagságában, kife­jező erejében, mely a lágy átmeneteket éppúgy kedveli, mint a ke­ményvonalú elhatárolásokat. Különös, de mélyen emberi ez a művészet, az értelem és a szem számára egyaránt kimeríthetetle­nül gazdag kincsesház. DR. SZU REZSŐ

Next