Somogyi-Soma László festőművész kiállítása (Dési-Huber Terem, Veszprém, 1982)

ÓRASZERKEZETEK E PAPÍRSÁRKÁNY­ ­re a veszprémi kiállításra meg kellene végre festeni a ,,Papírsárkány”-t. Jó tizen­öt éve már megcsináltam egyszer. Két kisgyerek, egy fiú meg egy lány fut egy­mást kézenfogva egy dombra kapaszkodó temetőben. A fiú kezében a sárkány mad­zagja és az szinte húzza őket felfelé. Körülöttük félig betemetett sírkövek, kidőlt keresz­tek. Szépnek éreztem akkor. Néhány hónapig élt a kép, kiállításon is volt, (igaz nem kellett senkinek). Itthon újra falra került, de valahogy napról napra erőtlenedett. A végén már úgy mentem át a szo­bán, hogy ne kelljen ránéznem. Már idegesített. A vászon jó volt, az alap is, elbírta az új képet. Most ott van a ,,Túlélők” alatt. Azóta hordom magamban a témát. A gondolat szép, már-már költői, így is kellene megfesteni. A másikon is lebegett a sárkány, de az a fekete domb, azok az éles kövek — csoda, hogy hasra nem estek bennük a gyerekek. Mi lenne ha . . . azt hiszem, most meg tudom csinálni. Elhagyom a morbid temetőt. Egé­szen lapos lesz a horizont, világító, kerettől keretig tartó ég, testetlen figurák, aztán hadd repüljenek. Na nézzük, van itthon ekkora farostlemez? Somogyi-Soma László

Next