Szabadtéri játszóterek (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1982)
A mozgás a gyerekeknek, már a legkisebbeknek is, alapvető igénye. A legjobb az lenne, ha a gyerekek a természetben, a réten, a mezőn, a patakparton, az erdőben játszhatnának, maguknak készíthetnének ágakból kunyhót, kis csónakot, amit a patakban úsztatnának, a bokrok között bújócskázhatnának, fára mászhatnának. Biztosan minden korú és beállítottságú gyerek megtalálná a neki legalkalmasabb foglalatosságot. Az ideális állapot még falun úgy-ahogy megvan, bár a közlekedés motorizációjával, a környezet szabályozásával és főleg szennyezésével — egyre romlik. A zsúfolt városok gyerekeinek pedig marad a szűkreszabott játszótér, a magas kerítéssel körülvett labdázótér. Ezen a szükségszerű állapoton úgy igyekeznek a tervezők segíteni, hogy az általuk kitalált, de a gyerekek mozgányigényének, a pedagógiai, a higiénés, az esztétikai szempontoknak is megfelelő mászókat, hintákat, csúzdákat teszik a játszótérre. A játszószernek feladata, azonkívül, hogy a gyerek rajta vagy általa mozog, ügyeskedik, az is, hogy változatosságával a fantáziájára is hat. A különböző anyagokból készült játékokon keresztül a gyerekek megismerhetik az anyagok tulajdonságait, a fát, a követ, a fémet, a műanyagot. Értékes alkotóeleme lehet a játszószernek a kötél. A gyerekek mozgása közben a kötél is mozog, és a rajta történő mászás különös ügyességre ösztönöz. A játszókertek felszerelésében fejlődés tapasztalható. Egyre több az ötletesen kialakított, jó játszótér. Minden egyes teret nem lehet egyedi képző- vagy iparművészeti alkotással berendezni, bár adott körülmények között erre is szükség és mód van, mint ahogy a kiállított fotók néhány példája is mutatja. Általános cél az, hogy olyan jól átgondolt, a legkülönbözőbb szempontokat figyelembe vevő, formatervezett, esztétikus játszószer egységek készüljenek, amelyeket a környezetet tervező kertépítés jól tud alkalmazni, az adott helyhez, a körülményekhez, az igényekhez. Tehát a sorozatban gyártott egységekből, kisebb-nagyobb, magasabb-alacsonyabb változatos játszószert és így játszótéri berendezést lehessen kialakítani. Ezzel elérhető az is, hogy a játszóterek nem lesznek uniformizáltak, de előnyük, hogy meghibásodáskor a méretazonos, sorozatgyártott egység könnyen cserélhető. Ez a játszószer nem lesz elviselhetetlenül drága sem. A játszószereknek rögzítetteknek kell lenniük, tehát a variálhatóság a tervezés fázisában oldható csak meg. Olyan játékokra ahol a gyerekek maguk építhetnek sajnos csak felügyelettel ellátott, zárt területen, iskolák kertjében, úttörőház kertjében, nyári táborban van lehetőség. Néhány, egységekből építhető, variálható, magas színvonalú játék már van a játszótereken, de ezek többnyire prototípusok, egyedi kivitelezések. Vannak tervek, ötletek is jó megoldású játszóterekre, csak sajnos a gyártó és forgalmazó hiányzik. 1. Nádas László Szöges mászóka betonból és fémből, részlet, 1979 Budapest, Városliget 2. Nádas László Szöges mászóka fából, 1979 Budapest, Városliget 3. Scherer József — Bezzegh Tibor Mászóka fából, 1976 Budapest, Mikó utcai játszótér 4. Scherer József Piramis mászóka fából, terv, 1980 5. Nádler István Vízi játék fából és kötélből, terv, 1980 6. Nádas László Mászóka fából és kötélből, terv, 1982 7. Antoni Rozália Gsikó elemek, terv, 1978 8. Szabó Károly Mászóka kemény és lágy polietilénből, terv, 1979 9. Nádas László — Zala Tamás Modul elemekből összeépíthető hinta, 1977 (Kertészeti Vállalat megrendelése) 10. Modul elemekből összeépíthető hinta, részlet 11. Nádas László Szöges mászóka betonból és fémből, 1979 Budapest, Városliget 12. Zala Tamás - elemcsalád műanyagból, terv, 1980 13. Nádas László - Scherer József Mászóka betonból és fából, terv, 1980 Képek jegyzéke