Szórakaténusz Játékműhely és Játékmúzeum (Kecskemét, 1982)

SZÓRAKATÉNUSZ Játékműhely és Játékmúzeum Kecskemét tudatosan ápolja a népi hagyományokból kinövő, azokra építő művészeteket. Nagy gonddal őrzi és adja tovább értékeit a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, a Magyar Naiv Művészek Múzeuma. Ezekhez csatlakozik sajátos arculatával a most avatott új intézmény: a Szórakaténusz Játékműhely és Játékmúzeum. Az intézmény társadalmi összefogással jött létre, részben a régi játéktárgyak megőrzésére, s részben — a múzeum újfajta értelmezéseként — nevelési és oktatási gondjaink leküzdésére, kísérletként. Ami ez utóbbit illeti: szülőknek, pedagógusoknak, pszichológusoknak az a közös tapasztalatuk, hogy gyerme­keink nagy hányada nem tud mit kezdeni magával a szabad idejében. Unatko­zik, mert nemigen tud cselekedni, kezdeményezni, alkotni. Ebben nevelési szokásaink is hibásak: kész, „mindentudó" játékokat ömlesztünk gyerme­keink elé. Ezeknek a működtetéséhez nem kell gondolkodni, ezekkel nemigen csinálhatnak valami újszerűt, valami olyasmit, ami magának a játszónak az egyéni elképzelése volna. Főként a szülők számára készülnek ezek a játékok: mutatósak és drágák, s arra hivatottak, hogy pótolják a családi együttlétet és a gyermekekkel való szellemi törődést, egyszóval a felnőttek ön­megnyugtatá­sára kiválóan alkalmasak! A gyermekek azonban inkább azokat a játékokat kedvelik, amelyekkel sokfé­leképpen tevékenykedhetnek, amelyeket átalakíthatnak, amelyekre a játék során új meg új szerepet oszthatnak ki. Amelyek tehát gondolkodásra késztet­nek, s így a gondolkodás eredményét élvezheti az ember. A játék tárgya így segít utánozni és átélni játszáskor a különféle életbeli társadalmi szerepeket. A jó, az érdekes, a gondolkodtató és szórakoztató játéktárgy megtalálásához ad segítséget a Szórakaténusz, játéktárgyakat minősítő munkájával. Ezenkívül — mivel a játékokban rendszerint több személynek kell részt vennie — a játék közösségi élményt is ad. Minden korosztályban megvan erre a vágy, csak ritkán vesszük észre, s még ritkábban adunk rá alkalmat. Kevés az olyan szülő, aki eltűri 3—4 éves gyermekének gyurmázási és festési „kísérleteit", vagy aki szívesen látja 10 éves fia barátait gombfocizásra, netán barkácsolásra a másfél szobás panellakásban. Tudjuk, hogy a tevékenységében sorozatosan akadályozott (frusztrált) gyer­mek személyiségtorzulásokat szenved. A jó játéklehetőségtől elzárt gyermek szintén károsodhat, nem beszélve azokról a következményekről, amelyek az alkotókészség — a kreativitás — kibontakozásának és a motorikus képességek fejlesztésének hátráltatásával járnak. S mivel a mai óvodai és iskolai rendszer a személyiség ilyesfajta kibontására, fejlesztésére nemigen ad módot, a kör bezárul: a legtöbb gyermek sem otthon, sem a nevelési és oktatási intézmény­ben nem „alkothat" a kortársaival együtt töltött idejében. Márpedig a kortár­sak csoportjában átélt együttes tevékenységek az egyén fejlődésében nagyon fontosak: a gyermek a csoport jelzéseit felfogva „szocializálódik", válik társadalmi lénnyé. A Szórakaténusz remek alkalmakat teremt a gyermekeknek a közös alkotásra, az élményt adó játékra. Képzőművészek és kézművesek mutatják meg a gyermekeknek, hogyan kell bánni a különféle anyagokkal, hogyan készíthet­nek játékot, s hogyan játszhatnak örömmel és felszabadultan. A különféle korosztályokból verbuválódott, vagy az iskolákból, óvodákból jött gyermek­­csoportok itt demokratikusan vezetett foglalkozásokon vehetnek részt. A gyermekeket elkísérő szülők a jelenlevő szakemberektől nevelési tanácsokat kérhetnek, az oktatási intézményekből érkező pedagógusok pedig ötleteket kaphatnak arra, hogyan kelthetik föl a gyermekek alkotókedvét, miként fejleszthetik azok kreativitását. Egyes csoportok egy, vagy több tanéven keresztül vesznek részt neveléslélektani jellegű foglalkozásainkon, ahol ön­ismereti, pszicho- és szociodramatikai játékokban fejlődik a gyermekek önismerete, emberismerete. Más csoportok családi életre nevelés témában vesznek részt érdekes foglalkozásokon. Az épület fölszintjén a gyermekfoglalkozások, az emeleti termekben és a belső udvar körgalériáján játékkiállítás várja a látogatókat. A kiállítás jelzés­szerű keresztmetszetet ad a hazánk területén játszott játékokról, az őskortól a második világháborúig. Az első teremben a régi korok gyermekjátékai és az úgynevezett polgári játékok láthatók, a második teremben a népi gyermekjá­tékokat, játékeszközöket, játékszereket és játékos ábrázolásokat mutatják be. A legrégebbiek azok a bronzkori agyagjátékok, amelyek a Kecskemét környé­ki ásatások során kerültek felszínre. Az ókor gyermekeinek játékos kedvét képes játékábrázolások, karikázó görög fiú, görög fajátékok, római agyag- és üvegedénykék elevenítik meg. Egy rekonstruált csontíj a népvándorlás korát idézi. A középkor játékaiba egy XVI. századi főúri lovagjáték egyik figurájának a másolata enged betekinteni — a háttérben Burgmair 1516-ból való metszetén lovagi játékot vívó fiúk láthatók. Hogy mennyire fontos volt a harci élet, azt egy XVII. századbeli gyermekvért és gyermeki számszeríj jelzi. A XVIII. században a nemes ifjak fegyvereit még céhekben készítették. Megtekinthetjük II. József császár gyermekkori játékpuskáját. A főúri leányok ebben a korban berakásos bababútorokkal játszottak. Az akkori Németországban az egész főúri háztartást bemutató babaházak is készültek. Magyarországon az első világháború előtt nem volt játékgyártás, csupán egy-egy fazekas, fafaragó cigány készített játékokat, s külföldről, főképp az egykori Németországból kerültek a gyermekszobákba a polgári játékok, amelyeknek a tömeges gyártása a XIX. században indult meg — tulajdonkép­pen ettől az időtől kezdve beszélhetünk polgári, vagyis viszonylag olcsón készülő sorozatjátékokról. Ott kezdték iparszerűen készíteni a leányok kedvelt játékát, a babát, az esztergályozott, úgynevezett dock babák is legrégibbek. (A kiállított babák hagyományos minta alapján, de a XX. század elején készültek.) A „hölgy­babák " az 1880-as évekből származnak. A múlt század közepén jelentek meg a gyermek formájú és arányú öltöztethető francia babák. Nagy tömegben Németországban kezdték gyártani őket, a kiállított babák is ott készültek. A fiúk játékai között talán az ólomkatonák voltak a legkedveltebbek. A XVIII. században a neves nürnbergi Hilpert család többféle modellt készí­tett, s 1800 táján Nürnbergben és környékén már nyolc öntődében készítet­ték a „seregeket". A századfordulón főként Németországból kerültek hoz­zánk az ón- és ólomkatonák — várral, erődítménnyel együtt —, s onnan származik a kiállított gazdasági udvar is. A kiállításnak egyik érdekessége az a játékos tűzoltófelszerelés, amelyet az 1890-es évek végén Zsigmondy Hugó készíttetett az unokájának. Egy helyre kerültek az építő-, kirakó- és összerakójátékok. Az építőelemek konstruktív felhasználása Fröbelnek (XIX. század első fele), német pedagógu­sának nevéhez fűződik. A ma újra kedvelt puzzle játék egy évszázaddal ezelőtt terjedt el Angliából. A műszaki eredmények azonnal átkerültek a gyermekjá­tékokba, a század elején divatba jöttek a játékgőzgépek, s a Merklin cég össze­állítható elemeket hozott forgalomba. A századfordulón jelent meg az Anker kőépítő. A XVIII. századtól kezdve kerültek forgalomba a papírjátékok. A XIX. század második felében — a színes litográfia elterjedésével — már teljesen kész, jó minőségű, több nyomásos táblás játék, forgatható papírszínház, öltöztethető babák sokasága jelent meg. A kiállítás másik termében népi játékok, azaz a parasztember gyermekeinek játékai láthatók. Ezek merőben másfajta életformáról beszélnek. A földműve­lő ember munkája szorosan összefügg a természettel, az évszakokkal, az időjá­rás változásaival, így ez a gyermekek világában is fontos helyet foglal el. Maga készíti játékait vesszőből, nádból, puhafából, kukoricacsutkából, egy­szóval az útjába kerülő, természet adta anyagokból. Játéktárgyaik olyan egyéni gonddal elkészített darabok, amelyek közül mindegyik magán hordoz­za készítője kezének nyomát, magát az embert tükrözve ezáltal. A lányok játékai főképp a különféle anyagokból való babák. Az első darabo­kat a család idősebb tagjai készítették számukra, de később már maguk csinál­ták őket rongyból, fából, csuhéból vagy papírból. Sokszor különféle termé­sekből fűzött „ékszerekkel" díszítették őket. A babákkal való játékokat egészítették ki a felnőttek készítette fabútorok és cseréptárgyak: ezek a min­dennapi életben használt megfelelőjüknek kicsinyített másai. Lányok és fiúk egyaránt összeügyeskedtek apróbb tárgyakat, ezeket külön vitrinben láthat­juk. Háncsból és vesszőből font dobozokat, gyékényből való szakajtókosara­kat, cérnagurigából készült csúszót-mászót. Itt vannak a zajkeltő játékok is, mint a diópergettyűs búgócsiga és a kukoricaszár hegedű. Az állatoknak a parasztember környezetében betöltött szerepe természetes, így játékai között is gyakori az állat. Kukoricaszikből ökröket csináltak, az ügyesebb fiúk gyakran szán elé fogták őket, a szárnyasok mellcsontjából teheneket fabrikáltak. A modern technika vívmányai a faluba is eljutottak. Ennek hatására kezdték készíteni a fiúk játékai között látható fa cséplőgépet, szekeret, kukoricaszár repülőt. Kizárólag a fiúk játékai közé tartoznak a fegyverek. Fából barkácsol­ták az ipszilon alakú jó csúzlit, parittyát és az egyszerű krumplipuskát is. A parasztember nagy leleményességének, az anyag ismeretének termékei a különféle közlekedési eszközök. Csináltak korcsolyát fából (ennek élére vas­pántot erősítettek, hogy jobban csússzon a jégen), de ló és szarvasmarha csontjából is. Régi hagyománya van a falábnak vagy gólyalábnak. Ennek segít­ségével a föld fölött 30—40 cm-rel közlekedhet a gyermek, vagy az ügyesebb fiúk kisebb kacsaúsztatókon kelhetnek át. A kiállítás záróterme a körbejárható galéria. A Bács-Kiskun megyei Múzeum­igazgatóság 1978-ban meghirdetett, népi hagyományokra alapozó játékpályá­zatának itt látható legszebb darabjai arra utalnak, hogy az intézmény múzeumi és műhelymunkája szépen összefonódik. A játékmúzeum nyitva tartása: hétfő kivételével naponta 9—17 óra között. A játékműhely csütörtökön és szombaton 9—17 óra között, vasárnap pedig 9—12 óra között várja programmal a játszani vágyókat. Fk.: Bánazky Pál Bkkm Mozi Rota Kecskemét, 4­536/82

Next