Az üveg. Kiállítás (Vigadó Galéria Budapest, 1982)
Dózsa Farkas András a sokoldalú mester maga is készített terveket a salgótarjáni üveggyárnak, majd Mánczos József képviselte az üvegformatervezés legtisztább hazai hagyományait. Mánczos József 1930 óta volt a salgótajáni gyár tervezője, és a magyar üvegművészetet ebben a minőségben képviselte a londoni, lipcsei és más nemzetközi kiállításokon. A kiállítás egyik része éppen ezért komoly figyelmet szentelt az üvegkészítés, az üveges mesterség magyarországi történeti fejlődésének is. Szemelvényekben kívánja bemutatni a mesterséget a maga sajátos történetén keresztül, — mintegy illusztrálva hogy az iparos hagyományok napjainkig nyúlnak. 1966- ban létesült önálló üvegtervező szak a Szilikátipari Tanszék keretében Z. Gács György festőművés vezetésével (1914—1978). Nyugtalan festői szelleme, rugalmas művész alkata jelentette azt az első igazi lendítőerőt, mellyel az üveg anyagának építészeti célú díszítő felhasználása a 60-as években egyre inkább elterjedt. Az ő üvegablakai, játékos hangulatú, egyszerű üvegplasztikái hódították meg a hazai kiállítótermek és az építészet mecénásait az üveg művészeti értékelésének. Az üveg plasztikai önállósulásában azonban már az ő növendékei tették meg a döntő lépést, így a kiállításon bemutatkozó művészek közül szinte valamennyien, akik 1966 után jártak a Főiskolára, elsősorban Z. Gács György sajátos tanári és közéleti mecénálásának hatására kezdték a pályájukat, akik közül sokan a gyári üvegtervezést lendítették meg modern formatervezési igényű terveikkel. Közülük nemzetközi elismerésre legelőször a fiatalon elhunyt Kányák Zsófia tett szert, aki kezdetben a muranói üveggyárban, majd a széleskörű európai tervezőgárdát foglalkoztató Rosenthal cég nyugatnémetországi és hollandiai központjaiban aratott sikert, merész formájú üvegedényeivel, lámpáival. Mások az egyéni művészi alkotások világában lépték túl nemcsak egykori tanárukat, hanem esetenként a hagyományos szobrászati anyagban dolgozó művészkollégákat is, mint Bohus Zoltán, Mészáros Mária és Lugossy Mária, akik olyan legjelentősebb európai nemzetközi seregszemléken tűntek ki, mint a düsseldorfi, a kasseli nemzetközi kiállítások, s ma már a világ legjobbjai között versenghetnek a new-yorki Corning Múzeum válogatott művészeivel együtt. A 60-as évek érlelődő művészeti szemlélete és az ipari tervezés elkerülhetetlen korszerűsítési igényei egyaránt jó talajt teremtettek arra, hogy a közelmúlt évtizedben a régebbi és a fiatal tervezők egyaránt egyre jobban igényelték mesterségük művészi fokra fejlesztését, a pályázati részvételeket, és a gyárak által nyújtott hol szűkösebb, hol gazdagabb mecénálás keretei között az egyéni fantázia kibontását, sőt a nemzetközi versenyekre való eljutást is. Az egyes művészek rövid pályaképe épp csak bepillantást nyújt ebbe a fejlődésbe formálódó iparművészeti területre amit az üvegtervezés jelent ma Magyarországon. Mind a művészeti Szakközépiskola tanára Vida Zsuzsa, mind az Iparművészeti Főiskola tanára, Bohus Zoltán, mind az üvegipari Művek művészeti vezetője, Szilágyi András, mind pedig az üveggyárak gazdasági és szellemi értékeiért felelős vezetői egyaránt közösen vállalkoztak a kiállító művészekkel arra, hogy általános helyzetképet nyújtsanak az üvegtervezés mai állapotáról a történeti fejlődés visszatekintő hátterével. A világban működő jelentős üvegművészeti központok, gazdag műgyűjtemények és múzeumok esztétikai mércéje mindig is a meghódítandó csúcsok közé tartozott, nemcsak egyfajta jogos emberi-művészi megmérkőzés gyönyörűségéért.