Dobroszláv József festőművész kiállítása (Aba-Novák Terem, Szolnok, 1983)

feji­­­­i -tv0É5 CSFP .. . ÉLETRAJZI ADATOK 1932-ben születtem Felsőgallán. Tatán érettségiztem 1950-ben. 1956-ban Budapesten építészmérnöki diplomát szereztem. 1974 óta vagyok a Ma­gyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja. A hetvenes években kép­zőművészeti tanulmányutakon voltam Finnországban, Jugoszláviában és Svédországban. Budapesten élek és dolgozom. Egy fiatalkori festményemet a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Számos alkotásom van minisztériumaink, állami intézményeink, vállalatok, hazai és külföldi műgyűjtők birtokában. DOBROSZLÁV JÓZSEF Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy Szolnok város vendégül fo­gadott... Egyfajta vallomástételre, hogy immár harmincöt éven át tartó szüntelen ecsetforgatásom hol tart ma... És e számadás „visszajelzés” is: mit és mennyit mondanak akvarellekben megfogalmazott élményeim, a kor­társ nemzedéknek ... Dinamikusan lüktető életünket olyannyira túlprogramoztuk, hogy akarva — akaratlanul, „elszáguldunk" környezetünk megszámlálhatatlan szépsége mellett... Nem állunk meg egy pillanatra, és nem hagyunk magunknak időt arra, hogy a létből, a valóságból felénk táruló esztétikumot percipiál­­juk. Pedig köztudott tény, hogy a szépség nyújtotta élmény: valamiféle lelki megnyugvást, felfrissülést, végső soron örömöt, boldogságot jelentett és kölcsönzött, minden kor minden emberének . . . Vallom, hogy az emberi lét sokrétű változása ellenére, az ezredforduló embere is meríthet a létkínálta eme kifogyhatatlan „kincstárából" ... Járom az országot... és ecsettel a kezemben, szenvedéllyel gyűjtöm, rög­zítem a magyar tájak, települések, vizek, erdők és hegyek évszakonként változó szépségét, hangulatait. . . Hogy esetenként, mint ez alkalommal is, „egy kis csokorba összegyűjtött” élményeimet­ szeretettel nyújtsam át a nézőnek, tárlatlátogatónak... Az embert — emberközelből — alig jelenítem meg képeimen... De hisz csaknem valamennyin ott van két keze munkájának gyümölcse... És bár nem közvetlenül róla informálok, mégis, minden ecsetvonásomat érte te­szem, neki szánom, szívvel, lélekkel ... Munkámban — talán így jó — nem marad időm az élmények feletti meditá­ciókra, ezek átértékelésére, vagy netán absztrahálására . . . Mondanivalóm elemzését és értékelését azoktól várom mindenekelőtt, akiknek szántam azo­kat . .. Célom elérésében, a közlési mód megfogalmazásában és megjelenítésé­ben, kitartok a hozzám legközelebb álló technika, az akvarell mellett, mert újra és újra rabul ejt e műfaj varázsa, inspirál páratlan sajátossága. Egy festő tárlata — engedtessék meg a hasonlat­­ mindenkor, és lénye­gében szó szerint is olyan, mint a közutak STOP-táblája . . . Bízom, hogy szolnoki tárlatom látogatóit sikerült egy-két percre „megállítanom”... És reménykedem, hogy akvarelljeim láttán, lesznek, akik „valahol” felfedezik képzőművészeti munkásságom legmélyebb indítékait... 1967 Budapest, HNF V. kerületi termében 1971 Helsinki, ARTEGRAFICA szalonjában 1975 Budapest, Technika Házában 1981 Budapest, UVATERV kultúrtermében 1981 Tata, Megyei Művelődési Központ galériájában RÉSZVÉTEL NYILVÁNOS TÁRLATOKON 1950 Budapest, Nemzeti Szalon, Országos Ifjúsági Képzőművészeti Kiállí­tás a DISZ megalakulása alkalmából­ 1952 Székesfehérvár, „Dunántúli Táj” című kiállítás 1953 Budapest, Műcsarnok, IV. Magyar Képzőművészeti Kiállítás 1954 Budapest, Ernst Múzeum, Országos Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás 1954 Tatabánya, Megyei Képzőművészeti Kiállítás 1955 Budapest, Műcsarnok, Országos Képzőművészeti Kiállítás, a Felszaba­dulás tizedik évfordulója alkalmából 1955 Budapest, Műcsarnok, VI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás 1957 Budapest, Műcsarnok, Tavaszi Tárlat 1958 Tatabánya, Megyei Képzőművészeti Kiállítás 1960 Budapest, Műcsarnok, Országos Képzőművészeti Kiállítás 1964 Keszthely, Balatoni Nyári Tárlat 1975 Budapest, Országos Honvédségi Kiállítás 1979 Tata, Város-Jubileumi Kiállítás 1980 Memphis (USA) „Karácsonyi Kiállítás” 1981 London, Magyar Akvarell Kiállítás

Next