Dobrovits Ferenc festőművész kiállítása (Derkovits Gyula Terem, Szombathely, 1983)

„Dobrovits Ferenc tájképei és csendéletei a látott valóság olyan képi megfogalmazásai, amelyekben a megfogalmazási mód egyenértékűvé igyekszik lenni az ábrázolt és kifejezett táj, tárgy, motívum, látványértékével. Sohasem vállalkozik tárgyi való­ság nélküli elvonatkoztatott képi gondolatok kifejezésére. Nem mond le a valóság ráhatásaiból születő érzéseiről, s az alkotás­ra inspiráló táj, látvány szépségeiről sem." KOVÁCS GYULA „A világot amelyben élünk, úgy látszik nem lehet leszorítani a festmények vásznairól. A művészetnek szüksége van a valóság­ra, hiszen abból táplálkozik, abban él. Dobrovits Ferenc képeinek láttán is meggyőződhetünk, hogy Ingres állítása, mely sze­rint minden lehetséges képet megfestettek már s a festők dolga pusztán az maradt, hogy képességükhöz mérten újból rep­rodukálják ezeket, nemcsak saját korában volt tévedés, de ma sem áll. E festmények készítője nemcsak nézi, hanem látja is a világot, amelyben él. Meglátja a százszor megfestett motívumokban azt, amit senki nem vett észre, megfesti a „százegyedik" lehetséges képet az adott témában, amely ugyanolyan szuverén, eredeti és egyedi műalkotás, mint az első." POGÁNY GÁBOR „Dobrovits csendéletei nem stúdiumok, nem pusztán díszítő célzatú képecskék, mint a csendéletek nagyobb része; festőjük ezeken is festőfeladatokat, kompozíciós, színharmónia-, kép­szerkesztési problémákat old meg, a színek és formák hangulati értékével kísérletezik. Valóságos tájélmények alapján fest, de a munka közben a topográfiai valóság átalakul magasabb mi­nőségű művészi valósággá. A kép belső törvényszerűségei és a rendező elme úgy formálják át a látvány elemeit, hogy a létrejött mű ezáltal nem veszt realitásából, de időtlenné, általános értékűvé válik." POGÁNY GÁBOR „Dobrovits természet­elvű festő, aki a színek pompájában, a meg-megtörő lendülettel ölelkező formák kavalkádjában a humá­numról bensőséggel valló líra képviselője. De az érzést, a csodálkozó mesélőkedvet igen fegyelmezett, a racionális törvényt kereső, illetve kifejező kompozíció fogja össze, s ettől drámaian izgalmassá válnak a festmények. Nyilván sok kísérlet, nekibuzdulást és próbát ismerő út eredménye ez a magabiztosság - de mára már természetes könnyed­séggel álmodott és munkált festmények ajánlják látványi és gondolati értékeiket a velük kapcsolatot keresőknek. S ezek az értékek olyan színvonalúak, hogy érdemes nyomukba eredni, s tanulságaik alapján a festészet igazában, az alkotó ember őszin­teségében hinnünk." BERECZKY LORÁND „A kép csak posta,­­ valamit átvesz a természetből, valamit átad az embereknek: kiiktathatatlan közvetítő. Azt is felfedezi számunkra, hogy minden virág önmagában is tűz, s az évszakok színes kavalkádjában ringó táj szimultán formaszótár, mely­ből a festő igénye és a mű szükséglete szerint válogat. E bátor szelekció termi, teremti a művek egyénien élni kezdő színes szigeteit, az álmokból és tapasztalásból szerveződő látomás—torlaszokat, melyek gördülnek és felénk közelednek. Úgy is mondhatjuk, — a világ újra születik, megszületik Dobrovits Ferenc művészetében." LOSONCI MIKLÓS Dobrovits Ferenc Budapesten született, 1941-ben. Képző- és Iparművészeti gimnázium elvégzése után az Iparművészeti Főisko­lán tanult tovább. 1965-ben a diszítófestő-tanszakon diplomázott. Mesterei: 1. Gács György és Ridovics László voltak. Művé­szeti Alap, Képző■ és Iparművészeti Szövetség tagja. Ez a tizenkilencedik önálló kiállítása.

Next