Dominique Lassalle festőművész kiállítása (Óbuda Galéria, Budapest, 1983)

Születésemtől festészetem születéséig. Ködös téli éjben születtem a Quercy havas síkján 1953 decem­berében. Anyám tejét hónapokig makacsul csak éjjel fogadtam el, jobban szerettem a nappalnál. Négyzetes szoba négyzetes házban, anyai parasztőseim négy­zetes udvarán. Négyzetes galambdúc háromszögű tetővel, örök és hű társa a százesztendős tölgyfának. Szivattyú hozza fel a forrás vizét, belecsurog minden tehén vá­lyújába, a négyzetes udvar mélyén elfolyik az egyetlen csapig, a fekete füstös konyhába, ahol száradó kolbászok sorai csüng­nek. Széles tűzhelyen háromlábú üstben forr a víz. Nagyanyám ke­resztet rajzol a kenyérre, mielőtt megszegi. A Fekete Afrikára második életévemben nyíltak szemeim, emlé­két fényképek és történetek elevenen tartják bennem. A kígyó, szörnyű vihar, leölt krokodil, a holtág sáros posványa, színes cukorkák, négyzetes rendben ültetett ananász a ház körül. Fekete táblára fehér krétával apám még a télapót is oda tudta varázsolni a játékok közé. Iskolai fegyelmet hét esztendeig nem ismertem, aranykor volt az egyenlítői napsütésben. Majd vissza az anyaországba, az évsza­kok sorába-rendjébe, az idő sodrába, a feltartóztathatatlan sorsritmusba. A gyermekszívet már felnőttgondok hullámai ver­­desik-csapják, mint a Gironde-parti sziklafalakat. De a gyermek­kor még barlangokba, az Anyaföld rejtekébe menekül. Még a Nap sem tud behatolni. Ott születik a sűrített idő köve. Nagykorúság, Párizs, egyetem. Burkából leskelődik kifelé az ifjúság, de a mélység védelme még túlzott. Diplomamunkául a szobrász-építészetet választottam: Székely Péter szobrász-építészt. Ő lett életem társa. Általa fényt derítet­tem a sűrített idő kövére. A kő szilánkjai festményekké álltak össze. Esztergomban, Magyarországon rajzoltam először. Vékony, sárga, vendéglős papírszalvétára egy vázlatot. 2*®ség SEf^S^I E||É| — § '-7 - I ‘ ' ‘ * -­pT'% ' ''*•' If! V '/'’ &W861W &m DOMINIQUE LASSALLE FESTÔMÜ\

Next