Duschanek János festőművész kiállítása (Ferenczy Terem, Pécs, 1983)

Nem tudok szabályos előszót írni Duschanek János kiállításához. Nem aka­rok számára művészettörténeti skatulyát keresni, nem akarom festészetét áramlatokhoz, izmusokhoz kötni , mert művészetének befogadható él­ményszerűsége ellenáll. De szeretném a magam számára is megfogalmazni, miért hat rám képeinek különös világa, miért sorolom Duschaneket leg­kiválóbb festőink sorába. Elsősorban azért, mert Duschanek azon értékteremtők közé tartozik, akik hisznek az átmentésben. Festészetében a művészettörténet nagy mes­tereinek, egész nemzedékek kézfogását érzem. Ez a tudatosan vállalt örökség megnyilvánul mindenek előtt a virtuóz képszerkesztésben, raj­zosságban, a figurák és helyzetek tökéletes jellemzettségében — mindez azonban mégis a modern művészet sajátosan átértelmező asszociációs kö­zegében jelenik meg. Képeiről a Nagy Világszínház misztériuma jut eszembe. Duschanek számára csakugyan „színház az egész világ”. S nemcsak képei cselekmé­nyessége miatt, nemcsak a tablószerű beállítások eredményeként, hanem elsősorban a kort, a szituációt mesterien jellemző figurák szerepeltetése révén. Ez a színház azonban a minden múlthoz kötődés ellenére ízig­­vérig modern. A XX. század abszurd színháza, Duschanek mondaniva­lóit ugyanis abszurdan megfogalmazott figuráira bízza. E figurák úgy egyénítettek, hogy legtöbbjükről egész nacionáléjuk leolvasható, sőt nemcsak a maguké, hanem osztályuké, rétegüké is. E különös figurák — prostituáltak, mutatványosok, bohócok, koldusok — mint egyik legjobb képének címszereplője a kötéltáncos — árnyaltan egyensúlyoznak realitás és a képzelet abszurd szürrealizmusa között. A korszakváltások jellegzetes alakjaivá válnak, közöttük a történelmi változások szelét érezzük fütyülni. Még kötődnek egy világhoz, de már egy másik felé mutatnak, asszociációikban a változás képét vetítik elő. És abszurdak nemcsak a figurák, de a szituációk is. Minden aprólékosan kidolgozott, látszólag hiteles, valós minden helyzet; csak csoportosításuk olyan el­lentmondásos, ami a valóságban nem létezhet, csak a fantázia imaginá­­rius közegében. Még valamit a látszatokról. Duschanek képei a felso­rolt sokrétegű szellemi tartalmak mellett szépek is. Mernek szépek len­ni színben, arányokban; hatásmechanizmusuk úgy működik, hogy előbb megejtik a nézőt behízelgő küllemükkel, s a befogadás során csak ké­sőbb döbben rá, hogy a látszólagos harmónia milyen bonyolult, kriti­kai aspektust rejteget. Biztos, hogy soraimmal nem fejtettem meg Duschanek művészetének titkát, ez nem is volna lehetséges, hiszen olyan festőről van szó, aki újabb képeivel új és új meglepetések, intellektuális izgalmak elé állít bennünket. Kívánjunk sok ilyen izgalmat neki — és magunknak is. Zsolnai Gábor A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT DUSCHANEK JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1983. DECEMBER 1-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: KÓTON KÁROLY EGYETEMI TANÁR, ÁG. IGAZGATÓ MEGTEKINTHETŐ: 1983. DECEMBER 1-15 FERENCZY TEREM PÉCS, KOSSUTH LAJOS UTCA 29—31. 83-1696 DNy —Fk. : Köteles István

Next