Duschanek János festőművész kiállítása (Ferenczy Terem, Pécs, 1983)
Nem tudok szabályos előszót írni Duschanek János kiállításához. Nem akarok számára művészettörténeti skatulyát keresni, nem akarom festészetét áramlatokhoz, izmusokhoz kötni , mert művészetének befogadható élményszerűsége ellenáll. De szeretném a magam számára is megfogalmazni, miért hat rám képeinek különös világa, miért sorolom Duschaneket legkiválóbb festőink sorába. Elsősorban azért, mert Duschanek azon értékteremtők közé tartozik, akik hisznek az átmentésben. Festészetében a művészettörténet nagy mestereinek, egész nemzedékek kézfogását érzem. Ez a tudatosan vállalt örökség megnyilvánul mindenek előtt a virtuóz képszerkesztésben, rajzosságban, a figurák és helyzetek tökéletes jellemzettségében — mindez azonban mégis a modern művészet sajátosan átértelmező asszociációs közegében jelenik meg. Képeiről a Nagy Világszínház misztériuma jut eszembe. Duschanek számára csakugyan „színház az egész világ”. S nemcsak képei cselekményessége miatt, nemcsak a tablószerű beállítások eredményeként, hanem elsősorban a kort, a szituációt mesterien jellemző figurák szerepeltetése révén. Ez a színház azonban a minden múlthoz kötődés ellenére ízigvérig modern. A XX. század abszurd színháza, Duschanek mondanivalóit ugyanis abszurdan megfogalmazott figuráira bízza. E figurák úgy egyénítettek, hogy legtöbbjükről egész nacionáléjuk leolvasható, sőt nemcsak a maguké, hanem osztályuké, rétegüké is. E különös figurák — prostituáltak, mutatványosok, bohócok, koldusok — mint egyik legjobb képének címszereplője a kötéltáncos — árnyaltan egyensúlyoznak realitás és a képzelet abszurd szürrealizmusa között. A korszakváltások jellegzetes alakjaivá válnak, közöttük a történelmi változások szelét érezzük fütyülni. Még kötődnek egy világhoz, de már egy másik felé mutatnak, asszociációikban a változás képét vetítik elő. És abszurdak nemcsak a figurák, de a szituációk is. Minden aprólékosan kidolgozott, látszólag hiteles, valós minden helyzet; csak csoportosításuk olyan ellentmondásos, ami a valóságban nem létezhet, csak a fantázia imaginárius közegében. Még valamit a látszatokról. Duschanek képei a felsorolt sokrétegű szellemi tartalmak mellett szépek is. Mernek szépek lenni színben, arányokban; hatásmechanizmusuk úgy működik, hogy előbb megejtik a nézőt behízelgő küllemükkel, s a befogadás során csak később döbben rá, hogy a látszólagos harmónia milyen bonyolult, kritikai aspektust rejteget. Biztos, hogy soraimmal nem fejtettem meg Duschanek művészetének titkát, ez nem is volna lehetséges, hiszen olyan festőről van szó, aki újabb képeivel új és új meglepetések, intellektuális izgalmak elé állít bennünket. Kívánjunk sok ilyen izgalmat neki — és magunknak is. Zsolnai Gábor A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT DUSCHANEK JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1983. DECEMBER 1-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: KÓTON KÁROLY EGYETEMI TANÁR, ÁG. IGAZGATÓ MEGTEKINTHETŐ: 1983. DECEMBER 1-15 FERENCZY TEREM PÉCS, KOSSUTH LAJOS UTCA 29—31. 83-1696 DNy —Fk. : Köteles István