Fehér László festőművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1983)
tárggyá emelkedik, ugyanakkor a szimbolikus tárgy, az ünnepi étel személyeségjegyeket nyer. A képrészeken önmagukban álló, jelképpé vált dokumentumokat az elmosódó halvány lazur a személyesség, a pillanatnyi hangulat körébe vonja. Ez az ősi világ, ez a zárt, megtartó egész már őrzi a művész vonásait is. S a tárgyak, a történelmi emléknyomok hirtelen kinyílnak, kitárulnak a világ elé. A pórusaikban őrzött múlt árnyéka rávetül a korra, amelyben születtek, s nem kevésbé arra, amelyben szimbólummá érlelődtek e festményeken. S ha bennük magunkra ismerünk, üzenetüknek még mindig nem fejtettük fel végig fonalát. Hiszen Fehér Lászkó képei, amelyek az identitáskeresés, az önmagára találás, és a magunk vállalása keserves állomásait idézik fel, minden kelet-európai, minden kisebbségi, minden művészeti központoktól és divatfellegváraktól messze élő művészet számára példát, lehetőséget rejtenek magukban: a gyötrelmes, s egyben mindig a másodhegedűs szerepére predesztináló lépéstartási kényszert felválthatja az erre épülő, az új eszközöket használó, de gyökereiben és céljában alapvetően más, helyi jellegű, egy közösség történelmi állapotait feltérképező művészi magatartás. Amely korszerű és tradicionális egyszerre. Újlaki Gabriella Életrajzi adatok 1953-ban Székesfehérvárott született. 1971-76-ig végezte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei: Szentiványi Lajos és Kokas Ignác voltak. Tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1978-ban megkapta a Derkovits-ösztöndijat Kép szöveggel coffee stains on an old used cloth at the same time fraying marks and remaining signs of the world having no idea of the future. The principle of the other diptychs is different. The prayer-scarf and the portrait with hat, ritual objects the same as tables of the Testimony, but different as individuals, contrasting the two tables of matzos is a paraleli, the multiplication of the values manifested in them. The human face in its evidential authenticity rises to a symbolical object, while the symbolical object, the feast-meal gets personalistic marks. The indistincting faint glaze around the documents converted into symbols, and standing by themselves on parts of the paintings, takes the atmosphere of the moment. This ancient world, this closed, maintaining totality already keeps the marks of the painter. And the objects, the historical memory traces suddenly open up in front of the world. The shadow of the past kept in their pores is thrown both upon the time they were born in, and also in which they ripened into symbols on these paintings. And yet, if we recognise ourselves, we have not found out all the messages hidden on the paintings. As the paintings of László Fehér which recall the hard steps of the identifying pursuance, of finding and taking oneself, hide example and possibility for all artists in Eastern-Europe in minority, living far from all centers of arts or „Style Acropolises". Namely that the agonizing stress of keeping abreast, which predestinates always for the role of second fiddler, might be changed to the artistic attitude based on this fate, but fundamentally new as for its roots and goals, different in its effort to reflect the historical realities of a community. And this is modern and traditional at the same time. Gabriella Újlaki Curriculum Vitae He was born in 1953 in Székesfehérvár. He graduated at the Hungarian Academy of Fine Arts from 1971 till 1976 His masters were: Lajos Szentiványi and Ignác Kokas. He is a member of the Artists' Fond of the Hungarian People's Republic of the Association of Hunqarian Artists, and also of the Young Artists' Studio. He got the Derkovits-scholarship in 1978.