Harsai Ilona iparművész kiállítása (Balassagyarmat, 1983)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------v „Egy óvodásfiú egy nap hallja, hogy megnyílt egy kiállítás, és többen készülnek oda. A gyerek nagyon ijedt, nyugtalan. Egy idő után kiderül, hogy volt egy elképzelése a kiállításról. Nagy térnek képzelte, ahol sok ember áll, és közülük egyet kiállítanak a tér közepére. .(Mérei- V. Binét: Gyermeklélektan) Nem szeretem a kiállításokat. A balassagyarmati Szántó Kovács János Egészségügyi és Óvónői Szakközépiskola meghívását elfogadtam, örömmel, mert iskola, és örömmel, mert nyitottan fogadták egy kisebb diákcsoport aktív közreműködésére irányuló kérésemet. Ha csak a saját munkáimat mutatom be, akkor a szokásos ünnepélyes megnyitón mereven feszengünk, szervezhetünk kérdezz-felelek találkozót, mindezt megtoldhatjuk egy olcsó katalógusban „kiglancolt” életrajzzal. Az iskola kimutatásába is bekerülhet eggyel több kulturális program. Mégis kárba vész a befektetett fáradozás, költség, lelkesedés — és tudom, hogy nem változik át szellemi értékké, tovább élő tapasztalattá. Itt ismerem a várható közönséget, és ha vállalom, hogy hivatásuk felelőssége erre a rövid találkozásra az én felelősségem is, adott a lehetőség, hogy közösen kutassuk, milyen új utakra terelhetjük az óvodás gyerekek képzelőerejét. Naivitás volna eltúlozni egy ilyen kísérlet művészi vagy pedagógiai jelentőségét. Valódi eredmény ritkán születik — csupán lehetőség a résztvevők érzékenységének fokozására. Megerősödésre, kiszélesítésre nem lesz alkalom. De biztos vagyok abban, hogy mindenki, aki részt vesz a közös munkában, olyan tárgyat készít, ami neki tetszik. Felkeltem érdeklődését a saját munkája iránt, büszkén mutathatja másoknak, megkérdezheti, mit gondolnak róla. Mint a gyermek, aki kíváncsian szalad alkotásával a többi gyerekhez és a felnőttekhez. A művész is csak ezt teszi: csinál valamit, mindenkinek meg akarja mutatni, és örül, ha jónak találják. Kérem, hogy találják jónak közös munkánkat , ne tekintsék divatos formabontásnak, vagy elterjedőben lévő túlzott tradíció ellenességnek. Minél több közeli alkotó kapcsolatot teremtünk, annál több dolgot értünk meg. V ____________________________________ Bármit kutassunk is, első kérdésünk: milyen kisebb egységekből áll, és milyen nagyobb rendszerben foglal helyet egy bizonyos egység? Választottunk egy egyszerű „óvodai” jelet. Lehetne ez más jel is: g (5 )2? Választottunk egy anyagot: a bőrt Lehetne másik anyag: papír, fa, fém, textil, stb. Minkettőt csak modellként használjuk. A bőr természetes, emberközeli anyag, gazdag hagyományai vannak múltunkban, de mai újjászületésében veszélyes, káros irányba tart. is, mint minden jel túlmutat önmagán, vonzatokat feltételez. A magyar népművészetben ornamentikus elemként sokkal gyakrabban fordul elő, mint más népeknél. Közismertek olyan megjelenései, amelyeken csak gúnyosan mosolygunk, pejoratív hangsúllyal említünk. Az óvodás gyermek megismerkedik kultúránk néhány nagy, konvencionálisan szabályozott, jelekben rögzített rendszerével (számok, óra, nap, közlekedési jelek, stb.) Ezek mind modelljei annak, hogy az emberi gondolkodás rendszereket hoz létre, amelyekben feladatok oldhatók meg. A jelek változnak, elveszítik gyökereiket, nekünk kell új életet lehelni beléjük. „Korunkban nemcsak az új értékekre, hanem az értékek folytonosságára is ügyelnünk kell” (Kepes Gy.) A Szántó Kovács János Szakközépiskola Pedagógiai Közössége ■ ■ szeretettel meghívja Önt és kedves hozzátartozóit Harsay Ilona iparművész kiállítására Megnyitó: 1983. március 29-én, 11 órakor az iskola ifjúsági klubjában A kiállítást megnyitja: FELEDY GYULA grafikus, Kossuth-díjas érdemes művész A kiállítás megtekinthető: 1983. március 29 — április 22-ig szombat vasárnap kivételével naponta 14.30-tól 15.45 óráig