Heitler László festőművész kiállítása (Kisfaludi Strobl Terem, Zalaegerszeg, 1983)
HEITLER LÁSZLÓ festő és művészeti író Pápán született 1937. január 24-én. A Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett rajz-földrajz szakos tanári oklevelet. Képeivel 1961 óta szerepel egyéni és közös kiállításokon- önálló tárlata volt Pápán, Esztergomban, Tapolcán, Budapesten, Veszprémben, Győrben, Celldömölkön, Sárváron, Balatonfüreden, Gyulán. 1963 óta rendszeresen részt vesz a Veszprém megyei őszi és tavaszi tárlatokon, sok alkalommal szerepeltek munkái a szegedi és a balatoni nyári tárlatokon, a pedagógus képzőművészek országos tárlatain, a hatvani tájkép-biennálén és portré-biennálén, a szolnoki festészeti triennálén, a balatoni kisgrafikai biennálén. Díjat hat alkalommal kapott képeire Veszprém megyei tárlatokon, pályázatokon. Képei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a győri Xantus János Múzeum, intézmények és magánszemélyek gyűjteményeiben. Festőként is, művészeti íróként is tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének és a Művészeti Alapnak. Képzőművészeti tárgyú írásokat a hatvanas évek elejétől rendszeresen publikál hírlapokban, folyóiratokban. Könyve jelent meg Beck ö. Fülöpről (1969), Vedres Márkról (1973), Goldman Györgyről (1975), Pásztor Jánosról (1981) a Corvina, Németh Mihályról (1977) a Képzőművészeti Kiadónál. (Marton Lászlóról szóló monográfiája előkészületben ugyanitt). Pápa (1982, Szalay Antallal közösen), a Panoráma gondozásában. Tisztelettel köszöntöm első egerszegi kiállításom alkalmából a zalai művészetbarátokat, és meghívom a tárlatra! Nem vagyok idegen itt, félig zalainak mondhatom magam, erről akár az adóhivatal is tanúskodhat, de jobban örülnék, ha képeimről derülne ki az otthonosság. Három táj vonzásáról, bennük gyerekkoromtól szerzett élményeimről igyekszem beszámolni bemutatkozásom során. Barokk szülővárosom megunhatatlanul állítja elé módon házait, öreg utcáit, megragadó tereit, százados fáit. A Bakony valaha betyárlakta rengeteget gyerekként rejtelmek, deresedő fejjel pedig a népművészet talán ki sem apadó forrásává vált számomra. Az erdők mélyének templomi csendje és áhítata, az egyre fogyó meszelt házak geometrikus rendjében az ittlakók józansága és költészete, a székek faragásaiban a pásztorok és parasztemberek kezének érdessége és melege - mindez felém árad. Arról az egykorvolt pannóniai világról szeretnék hírt adni, mely a szemem előtt alakul át visszahozhatatlanul. Úgy érzem, a mai földindulásról nekem kell szólnom, akinek dédnagybátyja Savanyó Józsi bandájával járta a bakonyerdőt és más ősei kezétől és verejtékével vált termővé az itteni föld. A harmadik táj a Balaton- Az a szelete a nagy tó vidékének, melyről Eötvös Károly joggal kérdezte: „Van-e még ily ragyogó foltja a kerek világnak?" Ifjú koromtól vizsgálom a Győrökről elém táruló panorámát, jó másfél évtizede otthon is vagyok azon a tájon. Három táj egy ember, összefogja őket a GENIUS LOCI, a hely teremtő, munkára késztető szelleme, mely eltérő ugyan, de aki hallja és érti a szavát magában harmóniába is rendezheti. Abban a reményben, hogy e sugallatokból valamit sikerült kifejeznie képeiben, kíván derűs szemlélődést a kiállításon. a FESTŐ