Id. Kátai Mihály festményeiből, Ifj. Kátai Mihály tűzzománcaiból rendezett kiállítás (Képcsarnok, Sopron, 1983)

kotasara” pAp GÁBOr ,,Eleinte sötét tónusú képeket festettem, ám később, amikor tényleg festő lettem, kezdtek ki­világosodni képeim. Egyes kritikusaim az életöröm, a derű festőjének neveznek. Oltárképek és történelmi tárgyú képek után, mostanában elsősorban a magyar tájat és a nép életét, különösen annak régies vonásait festem. Emiatt tartanak sokan a múló idő festőjének." id. KÁTAI MIHÁLY ifj.KÁTAI MIHÁLY : egy kultúra folyamatosságát úgy lehet legcélszerűbben biztosítani, ha megfelelő ritmus­ban alkalmat adunk az egymást követő generációnak a legfontosabb műveltségi értékek újra al­­l.Az emberi tudat elszakadt a földtől, a természetegésztől. A kozmikus végtelent a kozmikus végessel cserélte föl. Művi világa betonerdejével zárta el önmagát az életegésztől és magára maradt, csak az értelemnek vélt hit, a tudomány babonája éltetik, a világmindenség átrendezésé­nek reménye. Ha tovább akar élni, emberiségként fentmaradni, akkor ezt a hiú reményt el kell vetnie. Át kell törnie a pusztító, lég-, víz-, életszennyező túlspecializálódott tudatkörön. Az út ön­magához, a múltjában hagyott természet-ember egységhez vezet. Le kell ásnunk múltunk mélysé­geibe, de a megfoghatóba, valóságosba, ebbe a földbe, szülőföldünkbe, ahonnan testünk anyaga és hő­fény áramköre szülte lelkünk anyaga származik, mert nem az eredettanok, de a lábuk alatt alvó ősi kultúrák mutatják ősarcunk valódi vonásait." Életrajzi adatok: id. Kátai Mihály 1906-ban Karcagon született. 1932-ben az Iparművészeti Főiskolán diplomázott. Mesterei: Udvary Géza, Steig János, Szentistváni Gyula, Haranghy Jenő. 1941 óta Egerben él, festőművész. ifj. Kátai Mihály 1935-ben Karcagon született. 1963-ban diplomázott az Iparművészeti Főiskolán. Mestere: Z. Gács György. 1958 óta Budapesten él, festőművész. „Mind csak azon gondolkodom, egyre azon elmélkedem. Kedvem támadt énekelni, jó szívvel beszédbe fogni, népünk versét mondogatni, régiek dalát dalolni. Szavaim számban olvadoznak, beszédeim bontakoznak, nyiladoznak nyelvem hátán, futamodnak a fogamra." „Sokan vannak a világon, sokan vannak, bőven vannak, kik haragos szóval szólnak, hitvány szavakkal fogadnak. Ki a nyelvemet gyalázza, ki a hangomra haragszik, zengő szavaimat szidják, énekemet megsokallják, csengő szavam csúfnak vallják, dalomat hazugnak hallják." * * * (A Ka­levala első és ötvenedik énekéből Nagy Kálmán fordítása)

Next