Kalmár István Séta c. kiállítása (Helikon Galéria, Budapest, 1983)
Kalmár István Budapest 1143 Hungária körút 41. 1949-ben született Budapesten 1978 óta kiállít a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának csoportos tárlatain. Egyéni kiállítások: 1979 Stúdió Galéria, Budapest 1980 Mini Galéria, Budapest Díjak: 1979 Kisgrafikai Biennálé Tihany Nívódíj 1980 Stúdió '80 KISZ KB díj 1981 Stúdió'81 Fiatal Képzőművészek Stúdiójának díja 1982 Derkovits ösztöndíj Kiállított művek: Séta (Triptychon,) 1983 fotó, homok, film, varrás, anyag applikáció, egyenként 70X80 cm Jól temperált billentyűs hangszer, 1983 fa, filc, fotó, üveg, fekete fólia anyag installáció 200X100X8 cm, 12X100X400 cm Padló kötözött festett fa, 8X500X600 cm Kiadja a Műcsarnok. Felelős kiadó: Hídvégi István igazgató. A kiállítást rendezte: Dobai Ágnes. A katalógust tervezte: Maurer Dóra. Fotó: Kalmár István. ISBN: 963-01-5111-1 OKISZ LABOR NYOMDA 1026/83 Ára: 10 Ft A fiatal magyar művészgeneráció esztétikai gondozásában és művészeti orientációjában jól körülrajzolható egy sajátos művészetfelfogás, amit ,,új bensőségességnek" nevezhetünk. A művészi figyelem „befelé fordul”, az Én és az Én által szervezett—teremtett bensőséges mikrokozmosz felé, s a keményen, objektív szigorúsággal, modell-szerű tisztasággal megfogalmazott struktúrák vizsgálata helyett saját képzeleti—hangulati valóságának feltérképezése foglalkoztatja. Ezzel szorosan összefügg az eklektika, a felhalmozó jellegű komponálásmód, a poetikus tartalmakat (is) hordozó verbális jelek alkalmazása, a heterogén mozzanatok megőrzése, valamint egyfajta anti-reduktivista felfogás, ami a művet az Én körül szerveződő képzeleti erőtérnek tekinti, nem pedig attól elszakítható, objektív felismeréseket és viszonylatokat manifesztáló struktúrának. Kalmár István művészete kezdettől fogva rendkívül markáns vizuális motívumkészlettel, jellegzetes „kvázi—szakrális" — színvilágban (fekete, vörös, ezüst, fehér) fogalmazódik és alakul. Technikáját ugyancsak kezdetektől meghatározza az applikációs kollázs-technika és a roncsolt anyagok szenzibilis együttélése, így jelenhetnek meg művein természeti anyagok (föld, búzaszemek, faágak, falevelek, stb.) és mesterséges, technikailag létrehozott anyagok (fotópapír, cérna, kötél, stb.); mindezeknek nem csupán elsődleges és közvetlen jelentésük érvényesül, mint az arte povera felfogásában, hanem másodlagos, közvetett, azaz metaforikus jelentéseket is hordoznak. Kalmár művészi világának egyik központi jelentésköre az idő múlásának kiszolgáltatott létezés átélése, illetve azok a „kulturális—kultikus—rituális" kísérletek, melyek — dacolva az idő hatalmával — egyfajta szellemi maradandóságot, abszolút értékek megfogalmazását, vagy legalábbis maradandó jelek hagyását kísérlik meg. Mindez Kalmárnál művészi—képzeleti metafora, ami a szubjektív valóságátélés esztétikai kifejezéséből fakad. Szubjektíve fontosak számára azok az apró jelek és tárgyak, melyek az „itt—lét" és a „máshol-lét" fájdalmasan áttörhetetlen határvonalán tűnnek fel. Amulett-szerű tárgyai, melyeket a természeti világ és az emberi lét töredékeire, törmelékeire rávarr, rátapaszt, mintegy fizikai közelségbe hozzák a szellemileg távoli tartományokat. Írás-kollázsaiban a betűk verbális leolvashatóságával szemben hat az a törekvés, hogy a legszemélyesebb feljegyzések naplószerű, szétmálló tovatűnő jeleiből transzcendens jeleket állítson fel, melyek megőrzik az Én pillanatait, önmagába zártságát, ám megkísérlik mégis áttörni a létezés egyszeriségének határait. „Rituális csomagjai" ugyancsak a távoli szférákba juttatnak el üzeneteket*— legalábbis az Én „evilági" létezése felől közelítve. Az üzenethagyás metaforikus gesztus. A tovatűnő és lepusztuló tárgyak, ember- vagy állatalakok, melyeket a fotó — technikai, civilizációs — médiumával rögzít egy adott pillanatban, a rájuk applikált személyes tárgyacskák, „kvázi—rituális" objektumok, Énhez kötött írások képzeletbeli metaforikus „hatalma" által kilépnek az egyszeriség és múlandóság világából, és a pusztulás tartományából. Az individuális mitológia tárgyi valóságává válnak. Hegyi Lóránd Kalmár István zték című kiállítása Helikon Galéria Budapest V. Eötvös Loránd u. 8 1983 december 2 - 31. nyitva: naponta 10-18 óráig hétfő szünnap