Katonák - Áron Sándor tűzzománc művész kiállítása (Kaesz Gyula Faipari Szakmunkásképző Intézet, Budapest, 1983)
A KIÁLLÍTÁST TASNÁDI ATTILA MŰVÉSZETI KRITIKUS NYITJA MEG 1983. DECEMBER 12-ÉN, DÉLELŐTT 10 ÓRAKOR A KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTHETŐ NAPONTA 10 - 18 ÓRÁIG HELYE: BUDAPEST XIV., EGRESSY ÚT 36 SZ. ELŐSZÓ A tűzzománc régi és klasszikus műfaja a képzőművészetnek: múltja, eredményei a magyar művészet történetében is számottevőek. Úgyis, mint más művészeti ágak szolgálója, s úgyis, mint önálló kifejezőeszköz jelen van kultúránk legrangosabb emlékeinél - gondoljunk csak Szent István koronájának apostolokat ábrázoló apró zománcképeire. Mátyás király híres kálváriájára, vagy a középkori magyar művészet egyik legidőtállóbb remekére, a győri Szent László hermára. Különös furcsasága az életnek, hogy századunk felé közeledve mégis egyre szűkül, majd háttérbe szorul felhasználása, úgyhogy néhány évtizede szinte újból meg kellett vívnia a maga érvényesülési harcát. Reneszánsza, úgy tetszik nem kis részben annak a következménye, hogy napjaink esztétikai szemlélete nem húz éles határokat az egyes művészeti ágak és műfajok közé; azt, hogy egy-egy mű melyik kategóriába esik, nem a materiális és formanyelvi tényezők, hanem az alkotás funkciója határozza meg.