Lantos Ferenc (Pécsi Galéria, 1983)

Szimmetriák lázadása Lantos Ferenc képei nemcsak gyönyörködtetnek, hanem kíváncsivá is tesznek az alkotói folyamat iránt, és felkeltik az anyag szerkezetét kutató szakmai érdeklődé­sét is. Lantos Ferenc művészete és a természettudós tevékenysége között kapcso­lat van. Mások az eszközök és más a problémák megközelítése, de közös a termé­szet, amelynek megismerése és megértése áll a középpontban. És közös a törek­vés az alapelemek megkeresésében, a felépítési rendszerek, lehetőségek feltárá­sában és újraalkalmazásában. A XX. század tudománya egy új világot tár elénk, és benne a világnak azt az olda­lát is, amely csak az emberi érzékszervek és egyszerűbb műszerek révén elérhetet­len volt. Ez az új világ eddig ismeretlen építőkövek és rendszerek, formák és köl­csönhatások sokaságát tartalmazza. Úgy gondolom, hogy a XX. század művészete egészében lépést tartott a tudomány fejlődésével. A maga módján, a maga eszkö­zeivel egy új szinten mutatja be a bennünket körülvevő világot és benne saját magunkat. Nem gondolok azonban arra, hogy a művész hajoljon az elektronmik­roszkóp képernyője fölé és fesse közben a képét „természet után". Bár igaz, hogy a közvetlen természettudományos ismeretek nagy művészek alkotó munkáját ter­mékenyítették meg. A tudomány és a művészet fejlődésének vonala inkább párhuzamos, mint soros, sokban hasonló forrásokkal és élesen eltérő kölcsönhatási rendszerekkel. A tudo­mányos haladás alapvetően, de inkább áttételesen hat a művészetek fejlődésére. A művészi intuíció és képzelet összefüggést teremtő megsejtéseivel és általánosítá­saival pedig ösztönzője és segítője lehet a tudományos kutatásnak. Jellemző példa, amelyben a kutató egy hipotézis értelmét jobban tudta egy grafikai alkotás­sal érzékeltetni, mint a még nem eléggé kidolgozott szakmai érveléssel, és lépése előrevivőnek bizonyult. A tudomány és a művészet kölcsönhatása az utóbbi időkben új értelmet nyer és egyes területeken fokozottan részévé válik az alkotói folyamatnak. Ez a kölcsönha­tás azonban még alig feltárt, kevéssé megértett és nem sokak által elismert. Ez a kölcsönhatás maga is érdemes a tanulmányozásra. A szimmetria koncepció hasz­nos eszköz lehet ilyen vizsgálódásban. A szimmetria minimumig egyszerűsödött vagy éppen bonyolult jelentkezése sokat elárul a természeti jelenségről vagy az alkotásról és magáról a jelenséget vagy az alkotást létrehozó folyamatról is. Lantos Ferenc művészetében a szimmet­ria jelenléte és jellege, és ugyanúgy a diszszimmetriáé és az aszimmetriáé, különle­ges hangsúlyt kap. Korai alkotásaiban a kétoldali szimmetria hangsúlyozása, későbbi szinte taga­dása, majd a pontcsoport szimmetriákkal kombinált tércsoportjellegű szimmetriák megjelenése és gazdag variációs alkalmazása meghatározott irányú folyamat. A szimmetriák hierarchiája sokkal bonyolultabb annál, semhogy könnyen beszélhessünk kisebb és nagyobb szimmetriáról, amikor pontcsoportot és tércso­portot hasonlítunk össze. Külön a pontcsoportokon belül vagy a tércsoportokon belül viszont például a szimmetria bizonyos határon túli növelése bizonyos sterili­táshoz, információbeli elszegényedéshez, élettelenséghez vezet. A tökéletes szim­metria sokakat irritál és gyakran célszerűtlen. Az anyagszerkezet és az érzelmek világa között a szimmetria koncepció bizonyos kapcsolatként szerepelhet, legalábbis az analógiák szintjén, de lehet, hogy azon túl is.

Next