Lantos Ferenc (Pécsi Galéria, 1983)
Szimmetriák lázadása Lantos Ferenc képei nemcsak gyönyörködtetnek, hanem kíváncsivá is tesznek az alkotói folyamat iránt, és felkeltik az anyag szerkezetét kutató szakmai érdeklődését is. Lantos Ferenc művészete és a természettudós tevékenysége között kapcsolat van. Mások az eszközök és más a problémák megközelítése, de közös a természet, amelynek megismerése és megértése áll a középpontban. És közös a törekvés az alapelemek megkeresésében, a felépítési rendszerek, lehetőségek feltárásában és újraalkalmazásában. A XX. század tudománya egy új világot tár elénk, és benne a világnak azt az oldalát is, amely csak az emberi érzékszervek és egyszerűbb műszerek révén elérhetetlen volt. Ez az új világ eddig ismeretlen építőkövek és rendszerek, formák és kölcsönhatások sokaságát tartalmazza. Úgy gondolom, hogy a XX. század művészete egészében lépést tartott a tudomány fejlődésével. A maga módján, a maga eszközeivel egy új szinten mutatja be a bennünket körülvevő világot és benne saját magunkat. Nem gondolok azonban arra, hogy a művész hajoljon az elektronmikroszkóp képernyője fölé és fesse közben a képét „természet után". Bár igaz, hogy a közvetlen természettudományos ismeretek nagy művészek alkotó munkáját termékenyítették meg. A tudomány és a művészet fejlődésének vonala inkább párhuzamos, mint soros, sokban hasonló forrásokkal és élesen eltérő kölcsönhatási rendszerekkel. A tudományos haladás alapvetően, de inkább áttételesen hat a művészetek fejlődésére. A művészi intuíció és képzelet összefüggést teremtő megsejtéseivel és általánosításaival pedig ösztönzője és segítője lehet a tudományos kutatásnak. Jellemző példa, amelyben a kutató egy hipotézis értelmét jobban tudta egy grafikai alkotással érzékeltetni, mint a még nem eléggé kidolgozott szakmai érveléssel, és lépése előrevivőnek bizonyult. A tudomány és a művészet kölcsönhatása az utóbbi időkben új értelmet nyer és egyes területeken fokozottan részévé válik az alkotói folyamatnak. Ez a kölcsönhatás azonban még alig feltárt, kevéssé megértett és nem sokak által elismert. Ez a kölcsönhatás maga is érdemes a tanulmányozásra. A szimmetria koncepció hasznos eszköz lehet ilyen vizsgálódásban. A szimmetria minimumig egyszerűsödött vagy éppen bonyolult jelentkezése sokat elárul a természeti jelenségről vagy az alkotásról és magáról a jelenséget vagy az alkotást létrehozó folyamatról is. Lantos Ferenc művészetében a szimmetria jelenléte és jellege, és ugyanúgy a diszszimmetriáé és az aszimmetriáé, különleges hangsúlyt kap. Korai alkotásaiban a kétoldali szimmetria hangsúlyozása, későbbi szinte tagadása, majd a pontcsoport szimmetriákkal kombinált tércsoportjellegű szimmetriák megjelenése és gazdag variációs alkalmazása meghatározott irányú folyamat. A szimmetriák hierarchiája sokkal bonyolultabb annál, semhogy könnyen beszélhessünk kisebb és nagyobb szimmetriáról, amikor pontcsoportot és tércsoportot hasonlítunk össze. Külön a pontcsoportokon belül vagy a tércsoportokon belül viszont például a szimmetria bizonyos határon túli növelése bizonyos sterilitáshoz, információbeli elszegényedéshez, élettelenséghez vezet. A tökéletes szimmetria sokakat irritál és gyakran célszerűtlen. Az anyagszerkezet és az érzelmek világa között a szimmetria koncepció bizonyos kapcsolatként szerepelhet, legalábbis az analógiák szintjén, de lehet, hogy azon túl is.