Lírai grafika (Óbudai Galéria, Budapest, 1983)

tus csíkjai ott vastagodnak, súlyosodnak, terülnek szét, válnak folttá, ahol azt a kifejtendő mondanivaló megköveteli (Vázlat II., 1982). Kovács Tamás a hetvenes évek elején jelentkezett aprólékos figurális stílusával. A Nyugati u­szás című regényhez készített illusztrációi lenyűgöznek frisseségükkel és századelejei könyvillusztrációkat idéző technikai megoldásaikkal (Ősök). Lapjain­­ pl. - a Mese sorozatán az idill mindig keveredik valami félelemérzéssel, a jóra ott lelkesedik a láthatatla­n gonosz. A grafikus aprólékos munkamódszere, túlírt kifejezésmódja mindig kiváltja a néző elismerését. Sulyok Gabriella 1964-ben végzett festő szakon a Képzőművészeti Főiskolán, ám hossza­bb iraki tartózkodása után, csak a hetvenes évek elején - a bemutatásra kerülő művészek többségével egyidejűleg - grafikusként kapcsolódott be hazai képzőművészeti életünkbe. Rézkarcai sajátos foltmaratásos technikával készülnek, elvont, de mindig a látványból kiinduló tusrajzain pedig a mindent beborító hajszálnál is vékonyabb vonalhálóból bontakoznak ki formái, figurái. Kevésbé ismertek­­ a két-három éve a pályán levő - Lendvai Antal munkái. Finom, figurális alkotásaival a múlt évben a Vigadó Galériában rendezett kiállításán hívta fel magára a figyelmet. Azok közé a művészek közé tartozik, akik nagyon tudnak rajzolni, rajzkészségük már az első pillanatban elismerést vált ki. De ha ceruzarajzainak a lényegéig akarunk hatolni, nem szabad a látványnál megállnunk, mert innen közelebbi mondanivalójuk nem tárul fel előttünk. Mindjárt többet sejtetnek viszont, ha a komponálásmódot vesszük szemügyre. A papír fehér pusztaságában elvesző, a képmező szélére szorított piciny ember- és állatfigurái magányosak, kiszolgáltatottak. Gyermekportréit úgy komponálja, hogy - és ezt a hatást csak kiemeli a rajz előtti üveg és keret - mintha ablak mögül kandikálnának ki, puha kezüket, orrukat nekinyomva az ablaküvegnek. A szabadba, a természetbe vágynak, de nem tudnak oda eljutni, hiszen a lakótelep sivár világa veszi őket körül. Lendvai Antal gyermekportréival és állatábrázolásaival újra felfedezte a lírát, az érzelmességet, de nem az érzelgősséget. Manuális készsége pedig hitelesíti a legprofánabb témáit is. Ha a kortárs magyar grafika jellemzőinek, fejlődésének néhány általános vonását akarjuk érzékeltetni, megállapíthatjuk, hogy a válogatás és a kritika szempontjai közül egyre jobban eltűnik a vagy-vagy szemlélet. A klasszikus és az avantgarde művészet közötti ellentét nemes versengéssé oldódik. Az uniformizáltság egyenszürkéje helyett a stílusok, kifejezésmódok (amelyek közül egyet részletesebben is bemutattunk), elgondolások változatossága jellemzi grafikánkat. A meglevő stíluspluralizmus pedig nem az értékek zűrzavarához vezet, hanem éppen a valóság sokszínűségét dokumentálja. Budapest, 1983. február LÓSKA LAJOS

Next