M. Szűcs Ilona festőművész kiállítása (Dunaújváros, 1983)

KRATOCHWILL MIMI H 7 HR«/ - Ka­ - JBma ,/ ' § m «■V W* M. Szűcs Ilona festőművész, amióta befejezte a Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait, (1950) olyan szenvedéllyel fest olajképeket és vízfestményeket, — mivel életét erre áldozta — mint ha semmi nem akadályozta volna meg ebben. Ha művészi termését, képeinek, akvarelljeinek sorát, minőségét nézzük, elfeledkezünk arról, hogy élete tele volt olyan eseményekkel, amelyek szükségszerűen eredményezték művészeti munkásságától való sokszori, kényszerű távolmaradá­sát. Hisz felnevelte gyermekeit, helytállt férje, Martsa István szobrászművész mellett haláláig, ápolja és kezeli a szobrászi hagyatékot és nem kevésbé elhalt sógora, Martsa Alajos, a nagy­hírű fotográfus hátrahagyott műveit. Ebben a szüntelen harcban, a mindennapi élet kisebb meg nagyobb problémái és a festés óráiért való küzdelem jegyében született meg művészi mun­kássága. Gyermekkorát Pécsett és az Ormánságban élte, felnőttként Budapest lett otthona és a Duna­kanyar. E tájak csakúgy, mint az utazásai során megismertek, az erdélyi és felvidéki táj, ki­fogyhatatlanul gazdag tárházát nyújtották és nyújtják ma is képeinek, akvarelljeinek megfestésé­hez. Felszív mindent magába, élményeit, környezetét, kedves tárgyait, hogy festményekben meg­fogalmazza. Műveiben egységes, gazdag világa tárul fel előttünk. A főiskolai indítás, amelyet nagyhírű tanáraitól, elsősorban Berény Róberttől, Szőnyi Istvántól és Kmetty Jánostól kapott, máig tanulságul szolgál. Kompozícióiban, színvilágában alkotó módon, tehetségéből meg-megújulva hasznosítja a tanultakat. Lírai látásmódja, emberszeretete, harmonikus lénye biztosíték arra, hogy művei közel kerüljenek befogadóihoz.

Next