Maghy Zoltán festőművész kiállítása (Hajdúböszörményi Városi Művelődési központ Nagyterme, 1983)
„Már mint térden ülő gyermek örültem, ha apám rajzolt nekem. 1909-ben halt meg Elek nagybátyám, aki Hajdúböszörményben az első művészlelkű egyéniség volt. Fiatalkori rajzai, olajfestményei nagy hatást tettek rám, s ekkor határoztam el, hogy festő leszek. A gimnáziumban nagy kedvvel rajzoltam, festettem a »szabadkézi rajzórák«-on. Első mesterem Király Jenő rajztanár, festőművész volt. De együtt kezdtük a festést az 1919—1920-as években Veres Géza és Kampfer Kálmán városombeli festőművészekkel is. Ekkor jött haza a fővárosból Káplár Miklós. Megismerkedtünk, többször együtt dolgoztunk, bátorítottuk, segítettük egymást munka közben. Tanulmányaim után, hazatérve a Képzőművészeti Főiskoláról, városomban és környékén, az Alföld szín- és vonalharmóniáját, az itt élő embert és jellegzetes környezetét ábrázoltam. 1928-ban a Hortobágyon, Boromisza Tibor és Káplár Miklós festőművész barátaimmal festettük, fedeztük fel a puszta képi világát, monumentalitását. Festészetemben az élet szépségét akarom kifejezni, megörökíteni. Szeretem, ami szép, egészséges, hangulatos és monumentális — ez boldogít a legjobban. A festészet is költészet, csak más hangszer. Színekkel, vonalakkal fejezzük ki, rögzítjük érzéseinket, gondolatainkat. Fontosnak tartottam és tartom, hogy ide, a böszörményi, hajdúsági tájba gyökerezzék a művészetem, innen induljon el, s ide tartozzon, de kvalitásban csak országos, európai nívót tartok szem előtt, ismerek el. Tehát szülőföldem szépségét, levegőjét akarom megörökíteni.”