Magyarok a 12. párizsi biennálén Banga Ferenc, El Kazovszkij, Záborszky Gábor (Műcsarnok, Budapest, 1983)

A kortárs magyar fiatal képzőművészek helyzetét elemző rész abból indult ki, hogy a fiatalok helyzete Magyarországon sem könnyű és nem elsősorban anyagi okok miatt. A képzőművészet az egész világon krízisben van, az új médiumot keresők még nem tudnak mit kezdeni az új médiu­mokkal. Ez jellemzi a fiatal magyar képző­művészeket is. Helyzetüket nehezíti, hogy egy nagyon tehetséges, a magyar kultúrá­ban a hetvenes évek elején új hangot meg­ütő, avantgarde hullámot indító nemze­dékek nyomába lépnek - bonyolultabb kö­rülmények között. Talán nem is olyan te­hetségesek, mint elődeik. Az új generációra jellemző némi bizonyta­lanság. A rettentő információáradatban keresik önmagukat, ám ugyanakkor azt is megkérdőjelezik, hogy ez fontos-e igazá­ban. Néha narcisztikusak, máskor beletö­rődnek önmaguk feladásába egy-egy di­vatos irány problematív vállalása érdeké­ben. Abból indulnak k­i, hogy korunkban nincse­nek kompetens iskolák, uralkodó tenden­ciák. A mindent­ szabad lehetősége még nem nyomasztja őket, nem szoronganak miatta, de nem is lelkesíti őket különös­képp. Adottnak veszik, hogy megszűnt a műfa­jok hierarchiája és a művészeti ágak közöt­ti merev elkülönülés. Egyre többen próbál­koznak az új médiumokkal, de inkább csak ízlelik a lehetőségeket. A magyar képzőművészetben hagyomá­nyosan rangos művészeti ágakban - mint például a grafika vagy textilművészet - mindig bukkannak fel új tehetségek, új je­lenségként azonban mind többen foglal­koznak egyfajta installációs művészettel, amely valamiként összefoglalja a szceni­kát, az environment és a hagyományos Les terres cuites sont en parenté étroite avec ses dessins. , EL KAZOVSZKIJ est la grande découverte des dernières années, un artiste dont la voie individuelle est saisissante. Il éprou­ve le désir élémentaire d'objectiver son moi artistique, et en trouve le moyen d’expression dans tous les genres. L'ins­tallation est un genre typiquement inter­médiaire, la prise ën possession artistique d'un espace artificiellement clos, non pour quelque raison pratique, mais selon la lo­gique d'une organisation plastique as­sociative des ensembles d'objets dotés de signification par la mythologie personnel­le. j Les „Grandes natures mortes" d'EI Ka­­zovszkij relèvent de ces contaminations ( d'objets, un coin de chambre fictif, instal- i lation à la fois imaginaire et matérielle d'un endroit arraché arbitrairement à l'es­pace infini et pénétré de l'émanation du moi, où l'endroit plus ou moins clos obti- I ent une totalité et les maquettes, les élé­ments d'objet et les fragments de meubles reflètent l'intimité d'un quasi-chez-soi et organisent les dimensions de l'espace et I du temps selon le vécu subjectif. Une telle installation exige de l'artiste une mytholo­gie individuelle autonome qui ne se con­tente pas de décorer la banalité, un moi énigmatique capable d'insuffler un mes­sage à l'univers qui l'environne. El Ka- j zovszkij possède ces qualités. GÁBOR ZÁBORSZKY appartient à la gé­nération qui devait choisir entre la voie ro- \ mantique de la négation de l'art, et la tâche qui semble impossible à notre âge, d'assu- I mer la tradition et la renouveler, en créant j des valeurs nouvelles. Záborszky a choisi plasztikai lehetőségeket. E próbálkozások­ban félreérthetetlen az egyéni mitológia megteremtése utáni nosztalgia. Végül pedig­­ nem újkeletű jelenség, a megelőző generációnál is megfigyelhető volt -, és a magyar valóságra való „rákér­dezés" vágya, a realizmus több útjának ke­resése - néha ironikus, néha nosztalgikus felhanggal. E sokrétű útkeresésből a Biennálén három fiatal képzőművész kerülhetett bemutatás­ra. E jelenlegi kiállítás lényegében az ő anyagukat rekonstruálja, bár az eltérő le­hetőségek miatt nem teljesen a Párizsban szerepelt anyaggal, hiszen például El Ka­­zovszkij esetében eleve lehetetlen lett vol­na az azonosság. BANGA FERENC epikus művész. Grafikai lapjain mindig „történik" valami, rajzai „ábrázolnak", figuratívek, sztorit mesél­nek. Rajzai nem szimbólumok, grafikai ré­­buszok, emblémák - mégis tévednénk, ha műveiben csupán illusztrációt látnánk. Banga tétovának, keresőnek ható stílusa tudatos program eredménye. Figuráinak kvázi-realitása, szürrealisztikus-abszurd, ambivalens jelentése, kontaminációs ka­raktere a szüntelen változásra kész, a vég­érvényestől óvakodó grafikai jelrendszer­ben megtalálta adekvált kifejezési módját: az egyértelmű, direkt expresszivitást. Csak ebben a megformálás előtti vagy inkább már szétfoszló, széttöredező formákból szerveződő, tehát forma utáni állapotban tárulkozhatik fel az a valóságértelmezés, amely Banga művészetét élteti. Banga művészi világa egyéni hangú kisre­­alizmus, a banalitásvilág feltérképezése, afféle groteszk szociológia. „Számtalan­szor találkoztam az emberben rejlő állattal és ez az élmény vezetett a groteszk torz­alakok világának megalkotásához" - vallja Banga és e megjegyzés arra is utal, hogy mélyebb tartalmak és indulatok rejtőznek a gyakran karikírozónak, játékosan szürre­álisnak ható kvázi-figurák, köznapi jelene­tek mélyén. Terrakottái édestestvérei gra­fikai lapjainak. EL KAZOVSZKIJ az elmúlt évek nagy felfe­dezettje, elragadóan egyéni hangú alkotó. A művészi szubjektum önobjektivációjá­­nak vágya elementáris, és minden műfaj­ban megtalálja kifejezési módját. Jellegze­tes „köztes" műfaj az installáció, egy mű­vileg elhatárolt tér művészi birtokbavéte­le, nem valamiféle praktikus cél szándéka szerint, hanem a személyes tér, a szubjek­­tíve motivált, az egyéni mitológia által je­lentéssel felruházott tárgy-együttesek asz­­szociatív-plasztikai rendbe szervezése b­­­ibáját követve. A Kazovszkij „Nagy csendéletei" ilyen tárgykontaminációk, egy fiktív szobasa­rok, a végtelen térből önkényesen kiraga­dott és a szubjektív fluidumával átitatott „helynek" egyszerre képzeleti és mate­riális „berendezése", mikor is a többé-ke­­vésbé zárt terület totalitássá válik, amely­ben a makettek, a tárgyi elemek, a bútortö­redékek egy kvázi-otthon intimitását su­gározzák és a tér-idő dimenziókat szubjek­tív élményvilághoz kapcsolják. Csak olyan művész vállalkozhatik ilyen installációk készítésére, akinek szubjektív mitológiája szuverén jellegű, nem csupán a banalitás­világ felcicomázása, egyénisége enigmati­­kus, az őt körülvevő világot jelentéssugal­lóvá tudja varázsolni. El Kazovszkij ilyen egyéniség. ZÁBORSZKY GÁBOR ahhoz a nemzedék­hez tartozik, amelynek választania kellett: vagy az „antiművészet" romantikus útját választja, vagy pedig megpróbálkozik a korszakunkban lehetetlennek látszó fel­adattal, a tradíció vállalásával és azt to­vábbfejleszteni akarással, nem mondva le az értékteremtésről. Záborszky ez utóbbi, nehezebb utat választja. Induláskor a neokonstruktivizmus tiszta formarendjét próbálta szubjektív poézis­­sel humanizálni. Annak a kortárs magyar művészetben kibontakozó áramlatnak, amelyet az „új szenzibilitás" névvel illet­nek, Záborszky az egyik legtehetségesebb képviselője. Számára a művészet ma is ar­­tisztikus, azaz esztétikai érték létrehozója. Konzervatívnek, túlhaladottnak hathat e vállalkozás, ám létjogosult, hiszen a szub­jektum önvédelmi harca is ez, a technokra­ta és diktatórikus világ absztrakciójával szemben a szubjektív rezdülések, megfi­gyelések, a valóságra való rácsodálkozás jogának védelme. Záborszky meditatív alkat, művei - a fehér­ben felsejlő önvallomások és a természet valóságos elemeinek konfrontálása - me­­ditációs objektumok, az új szenzibilitás kegyképei - nem véletlenül vonzódik gyakran a triptichon formához. NÉMETH LAJOS cette dernière voie qui est la plus difficile. A ses débuts, il avait essayé d'humaniser par une poésie subjective l'ordre pur des formes du néoconstructivisme. Il est un des représentants les plus doués de cette tendance hongroise contemporaine qu'on apelle „nouvelle sensibilité". Pour lui, l'art reste toujours artistique, c'est-à-dire por­teur de valeurs esthétiques. Cette entrepri­se peut paraître conservatrice et dépas­sée, elle a pourtant sa raison d'être, étant un combat défensif de la subjectivité con­tre l'abstraction d'un monde technocrati­que et dictatorique, défense du droit des réponses subjectives, des observations et de l'étonnement devant la réalité. Záborszky est un caractère méditatif, ses oeuvres - confessions suggérées par les blancs et confrontations des éléments ré­els de la nature - sont des objets de médi­tation, images sacrales d'une nouvelle sensibilité; ce n'est pas par hasard qu'il est si souvent attiré par la forme triptyque. LAJOS NÉMETH

Next