Szabó György szobrász kiállítása (Lila Iskola, Újpalotai Tárlat, Budapest, 1983)
Esendőség és erő Szabó György, a tíz éve végzett Somogyi-tanítvány munkáiban az anatómiailag változatlan test nagy változások, történelmi idők kifejezője. Don Qujo té ja, ez az újkori mitikus figura szokatlan jelentést közvetít. Mindent tudó, illúzióktól mentes, mégis elszántan tovább tartó emberalak a testi esendőség és erő feszültségében. Nem rejti el gyöngeségének csontjeleit, de komor fejével és félszeg karcaival előre mozdul, így lesz örök meneteleivé, útját mindennek ellenére folytató hőssé - félreérthetetlenül XX. századivá. A szobrász majd minden alkotása közeli vagy távolibb rokona a Don Quijjote-figurának. A begyörnyedő mellkasok, terhet viselő, viselni tudó és vállaló felsőtestek, a megnyújtott végtagok újfajta monumentalitást adnak alakjainak. A testek keserű szikárságát olykor az emelt fejek váratlan pátosza ellenpontozza, mint az ü 1o pár esetében. Emberalakjai, például az egyszerre üző-védő szárnyú Madárijesztők nemcsak kész figurákat, hanem egy készülő korpuszt mutatnak fel, mely magán viseli a kínlódó önalakítás nyomait. SZABÓ GYÖRGY szobrász kiállítása ifi