Takács Erzsébet szobrászművész gyűjteményes kiállítása (Városi-Járási Művelődési Központ, Gödöllő, 1983)

Takács Erzsébet munkái több mint két évtized alatt számos kiállításon szerepeltek, önálló kiállításai az ország több táján kerültek bemutatásra. Idézzünk a művészettörténészek értékelő sorai közül néhányat művészetének jellemzésére: „Takács Erzsébet saját nyelvén fejezi ki magát, jó úton van a tartalmi és formai egyensúly megteremtéséhez. Pátosz nélküli közvetlenség jellemzi törekvéseit. Közlései tőmondategyszerűségűek, de amit mond, tisztán és emelkedetten mondja.” D. Fehér Zsuzsa művészettörténész 1970. „Művészi programjába nem tartozik bele a formai modernség. Azaz nem akar mindenáron és szándékoltan modernnek tűnni. Lényegre törő ábrázolási módszere azonban elveti a felesleges részleteket egy-egy figura megformálásánál. Sohasem törekszik a részletszépségekre, hanem mindenkor az egész plasztikai hatását tartja legfontosabbnak. Portrészobraiban sem az arcvonások hű visszaadására, hanem a figurák karakterisztikus lényegének meg­ragadására törekszik. Bár azt mondtuk, hogy nem elsődleges törekvése, hogy modern formában fejezze ki magát, ennek ellenére elsősorban faszobraiban, éppen az anyag tiszteletben tartása miatt, leginkább az a nagyvonalú, modern formarend a megragadó, amellyel gondolatait, érzéseit önérvényű plasztikákká alakítja." Rideg Gábor művészettörténész 1971. Az Építők Szakszervezete székházában rendezett kiállítás megnyitó beszédéből: „Takács Erzsébet vallomása, az itt látható gyűjteményes kiállítása megkülönböztetett figyelmet érdemel. Részben rendhagyó, de egyben mégis társadalmi törvényszerűségeket kifejező, a szocializmus teremtette lehetőségeket példázó pálya az övé. Kevés alkotónál érzékelhető olyan kézzelfoghatóan a személyes élet és az életmű összhangja, mint nála. Az utca és a föld fia ő is. Élete és egyre érettebb művészete egyaránt tanúsítja az Arany János-i sorok örökérvényű igazát: »Az erő micsoda? — akarat, mely előbb, vagy utóbb, de borostyánt arat.« Úgy érzem, velünk együtt otthon fogják magukat érezni itt is az idelátogató dolgozók, építőmunkások. Hiszen kőbe, fába vésve bronzba öntve saját világuk elevenedik meg." Sím­a Tibor, a SZOT Kulturális és Agitációs Propagandaosztályának vezetője 1975. „Nem véletlen tehát, hogy Takács Erzsébet 1974-ben SZOT-díjas lett, működésének vonzó mozgalmi értékei részesültek el­ismerésben. Szocialista hazánkban a műalkotás erényei közé számítandó társadalmi hatása, mert a tömegek, fogékony elmék nélkül a korszerű közművelődés igénye írott malaszt maradna. Takács Erzsébet szobrai emberséges tartalmukkal, egyszerűségükkel bizonyítják a népnek a népről szóló művészet igazát." Pogány G. Gábor művészettörténész, a Nemzeti Galéria főigazgatója 1975. „Takács Erzsébet szobrai nemcsak az ábrázoltról adnak hiteles képet, hanem mindenkor kissé önvallomás erejével is hatnak. Portréi mellett és között alkotásai nagyobb része kisplasztikai mű, de méretüktől függetlenül a legtöbb esetben nem nélkülözik a monumentalitást. Takács Erzsébetet elsősorban nem a szereplés, nem az eredmény érdekli, hanem sokkal inkább a keresés, a probléma felvetése foglalkoztatja, vagyis maga a munka." Vizy Ottó művészettörténész 1980. „Csupa hit, áhítat és odaadás, ezek legfőbb erényei, s ez nem kevés!" (1970) „Szép lassan már komolyan kell venni ezt a konok szobrászatot." (1973) „Ez az akarat sziklát repeszt. S ami a fő, a szikla már ott reped, ahol kívánja.” (1975) „Odaadását és lelkesedését csak tisztelni kell!" (1980) Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész NŐ KORSÓVAL Műv. Min. tulajdona

Next