Tardi Sándor festőművész kiállítása (Salgótarján, Képcsarnok, 1983)
Tardi Sándor: PÁNYVÁZOTT ÁRNYÉKOK! Itt állóik talpig sötétben, benne a nem szűnő ÉJSZAKÁBAN. Szuperszonikus repülőgép karistolja, szétmarcangolja A LEVEGŐEGET. Nem jön szitakötős áram a szememre, nem tudok elnyugodni még. MOSTOHAFIAM valahol csatangol, hályogos rágógumin csámcsog. ÉJFÉLI ÓRÁN: Hazajáró lelkek vesznek körül, összesereglik köröttem a félmúlt. HALOTTAIM mind mellettem állnak. Szavak nélkül beszélgetek velük. Agyonra taposott gyalogutak TORONYIRÁNT, igyekeznek mindig valahova. A CSINÁLT ÚT felől hallani, szekér eresztékei nyikorognak, recseg — ropog A KOCSILÖCS. Az emlékké vált gazda nem ül föl a bakra, BANDUKOL a nincsen — lovak mellett — immáron AZ IDŐK VÉGEZETÉIG. SÁRARANY a Pálya legöregebb lova, megborzadok, még most is versenyez !* LÓRA PATTAN az ember, ha teheti, kiváltképp olyankor, ha baj van. VÁNDOR!: Inszalaigszalkadással, fejbelövéssel. (Pesti Turf) Hajdanvolt PARIPÁK ÁRNYÉKA szuszog rám, ébren vagyok még? VALAKI ÉNEKEL: Lovamat kötöttem piros almafához . . . *a Bábolnai-díjat KÉPMUTATÓ nyerte. A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT TARDI SÁNDOR FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1983. OKTÓBER 6-ÁN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA. MAKOVECZ IMRE ÉPÍTÉSZMÉRNÖK MEGTEKINTHETŐ: 1983. OKTÓBER 6-20. SALGÓTARJÁN, RÁKÓCZI ÚT 13.