Udvardi Erzsébet (1983)
,,A művész viszonya az anyagához kettős értelmű: meg akarja változtatni, hozzáidomitani magához, látomása tárgyához, kifejezést vagy jelentést vinni bele, — de ugyanakkor minden efélétől függetlenül is tiszteli, szereti és meg akarja óvni, annak saját lényét minél jobban kifejleszteni, tökéletesíteni. Az anyag bűvös hatalommal bír a művész felett, mint ahogyan ő is bűvös hatalommal bír az anyag felett. Ha a régi esztétika egyszerű terminológiáját akarnák használni, így is lehetne mondani: az alakítás célja és értelme, hogy az anyag hordozója legyen a szépnek, a megdolgozásé pedig, hogy az anyag maga legyen szép. A művésznek a technikához és annak fizikai anyagához való viszonya igen bonyolult, élő és dinamikus; minden inkább, mint közömbös vagy hideg. A művész (és az igazi befogadó is) a szó szoros értelmében érzelmi viszonyban él az ő anyagával. Az anyag magában is, nyersen is, érdekli, izgatja, munkára sürgeti. Ez a viszony a szorosan vett művészi jellegen kívül valósággal mesteremberi, kézművesi, ezenkívül még sokszor tudományos is. A nagy régi mesterek maguk készítették festékeiket és szenvedélyesen kutatták új anyagok, új kombinációk lehetőségét... Az említett érzelmi viszony tehát mindennek mondható, csak nyugodtnak nem. Szívós és keserves küzdelem áll itt. Hosszú és lángoló ütközetek ennek a viszonynak egyes fázisai; az ellenfél elsősorban a makacs, nehézkes, akaratos anyag.1. (Sík Sándor: Esztétika, II. kötet. A mű és a művészet c. fejezet.) 5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. 6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. 8. A szeretet soha el nem fogy, de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek, vagy akár nyelvek, megszűnnek, vagy akár ismeret, eltöröltetik. 12. Mert most tükör által homályosnak látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. 13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet. Kor. I 13. 52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. 53. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. PÁL Kor. I. 13. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szól is, szer retet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő éret vagy pengő czimbalom. 2. I s ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgy annyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyekről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. 3. És ha vagyonomat mind fel etetem is, és ha testemet tűzre adjom is, szeretet pedig, nincsen énbennem, semmi hásznom abból. 4. A szeretet bosszútűrő,kegyes; a szeretet nem irigykedik,, a szeretet nem kérkedik, nem hivalkodik fel. , , ,lu,z '• 10. lis: le Uram Kt/ilben alapitottad a tol ‘Is' es a te kv/cdnek müvei a/ esek: II. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mim a ruha megavulnak. I’. Is palástként öszs ehajtod azokat es elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el r ni fogynak.