Évfolyamtársak kiállítása 1933-38 (Tokaj Galéria, 1983)

A Képzőművészeti Főiskolán ötven évvel ezelőtt néhány fiatal lány és fiú kezdte el tanulmányait. Öt évig kezükben a rajzszén, futó ecsetjük a festővásznon, hallgatják mestereik tanácsait, aztán szétszélednek az ország különböző városaiba. Most, amikor idős korban összejöttünk, hogy a Zilahy György Művészetbarátok Körének rendezésében közös kiállítással emlékezzünk pályakezdésünkre,először is arra a fél évszázadra kell gondol­nunk, amely alatt országhatárok mozogtak előre-hátra, civilizációnk legvéresebb háborúja folyt, régi társadalmi rendszerünk omlott össze és épült ij helyette. A tárlaton résztvevő festők ennek a kornak voltak szereplői,bizonyos körben sokszor főszereplői. Az itt függő szelid tájak, falusi házak, virágcsokrok festői frontot járt katonák voltak egykor, megsebesültek, fogságba kerültek, kulturális centrumoktól távoli kisvárosokban, reménytelennek látszó körülmények közt kezdték újra az életüket. Olyan életszituációk hosszú soron át vándorol­tak, amelyekben folyton vizsgázniuk kellett emberségből, hazafiságból és a hivatásukhoz való hű­ségből . Ez utóbbi vizsgák szép eredményeiről beszél az, hogy ezen a kiállításon négy Munkácsy-díjas,két főiskolai művésztanár vesz részt. A többiek közül van aki többet állít ki Párizsban,mint Pesten. Harminc,negyven tárlaton való sikeres részvételről, külföldi és hazai művészeti díjak elnyerésé­ről számolnak be mások. Az itt bemutatott művek talán azzal lepnek meg bennünket leginkább, hogy a kiállítók az ország távoli városaiban éltek és alkottak,egymással sokszor igen laza kapcsolatot tartva, működésükben mégis bizonyos azonosságot tárnak elénk.Bár stílusban, ábrázolási módban műveik nem hasonlítanak egymáshoz, legtöbbjüket a magyar táj szeretete jellemzi és alkotóiknak a körülöttük élő emberek­hez való szoros kötődéséről tanúskodnak. Ez kifejezésre jutott abban is,hogy művészi alkotó te­vékenységünkkel párhuzamosan jelentős pedagógiai munkát is végeztünk. Természetesen vannak kivételek. A New Yorkban élő festőkollégákhoz, vagy a főleg külföldön kiál­lító művészekhez inkább csak új világunk bonyolultságának,­ vagy fenyegető veszélyeinek érzéke­lése fűzi az itthonmaradottakat. Egy generáció kis csoportjának életéről,munkájáról, eredményeiről számol be ez a tárlat. Nemcsak népünket ért nagy eseményeken át jutottunk el idáig. Házasságok,gyerekek, unokák születése, ked­ves hozzátartozók halála, a magánélet boldog vagy boldogtalan sorsfordulói közt tettük meg az utat. Az idő, amely elszállt felettünk, nem törte, nem koptatta el bennünk az alkotó kedvet, a hitet a művészet értelmében és hasznos voltában. Erről tanúskodik ez a kiállítás. Forgács István

Next