Almár György festő-grafikusművész kiállítása (Goldmark Károly Művelődési Központ, Keszthely, 1984)

A Magyar Művészeti Lexikon ezt írja Almár Györgyről: .Iparművész, festő, grafikus. A Mű­egyetemen 1920-ban szerzett oklevelet, majd 1923-ig Berlinben dolgozott. Bútortervezés mellett dekoratív falfestéssel is foglalkozott. Számos könyvet és cikket írt a lakásművé­szetről. Újabban főleg festészettel foglalkozik." Hát ennyi marad az utókorra? - kérdezhetnénk. Még vitába sem szállhatnánk a lexikonnal, mert valóban ez volt Almár György, csupán a hangsúlyt szeretnénk megfelelően elhelyezni. Mint a­­Magyar Műhely­ munkatársa, küzdött a korszerű otthon kialakításáért, mint építész vállalta, hogy összhangba hozza a berende­zést az építménnyel, kora haladó szemlélete jegyében. Már ekkor látszott, hogy érzelmeit nem rendeli alá a hűvös ésszerűségnek, s engedett, jól vagy rosszul - most teljesen mind­egy,­­ annak a nagyobb többségben elu­ralkodó ízlésnek, ami még ma is meghatározó otthonainkban. Aztán, amikor semmi és senki nem kötelezte, újból elővette ecsetét, papír­jait és nagyon szerény eszközökkel, semmihez és senkihez nem igazodva, festeni kezdett. Csodálatos belső világát zárta ki, de szemér­mesen. Maga köré gyűjtötte a mellőzötteket, szervezett és szüntelenül festett. Önmagáról hallgatott, míg másokat napfényre hozott. Ezernél több képében olyan hagyatékot ha­gyott ránk, hogy az elmúlt évtizedek egyik igen jelentős alkotóját kell benne meglátnunk. Nem érdekelte a hírnév, elismerés, besorolás, egyedül azzal törődött, hogy kimondhassa igazát. Miben volt igaza? A színekkel kifejez­hető humánumban. Tudott rajzolni, mindent el tudott mondani alakokba, arcokba, karak­terekbe komponálva is, de még inkább ér­dekelte, hogy színeket öltve milyen a termé­szet azon túl, ahogy számunkra megjelenik. Magának mondta el. Ez az első alkalom, hogy ezt a rejtett életet születése és halála évfordulója halárán mások előtt felmutassuk. Koczogh Ákos M­eghívó

Next