Bánk Ernő festőművész kamarakiállítása (Budapesti Történeti Múzeum, 1984)

Bánk Ernő egy Nógrád megyei kis faluban, Szalmatercsen született. Eredetileg nem művésznek készült. Tanítói, majd tanári diplomát szerzett. 1915-ben a budapesti Tudományegyetemen a doktori diplo­mát is megszerezte. Földrajz-történelem szakos tanárként oktatott elemi, polgári és kereskedelmi iskolákban. Oktatói munkája mellett művészeti ambícióit sem hanyagolta el. 1907-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskolába, ahol Pap Henrik és Sándor Béla vezetésé­vel végezte tanulmányait. Itt ismerte meg az emberábrázolás techni­káját. Művészetének alapjait a Benczúr közvetítette müncheni aka­­démizmus adta: plasztikus formák, fény-árnyékkal szűrt kolorizmus. Ez az ábrázolási módszer azonban nem elégítette ki. A századelő sokarcúsága Bánk Ernő művészetét is meghatározta. A 10-es években a szecesszió irányába hajlott, később Nagybánya plein-airje hatott művészetére. 1911 -től rendszeresen szerepelt a Műcsarnok, az Országos Képző­művészeti Társulat tavaszi és téli tárlatain és a Nemzeti Szalon ki­állításain. Részt vett a Szépművészeti Múzeum 1918-as kiállításán. Az első világháború idején a 30. Honvéd Gyalogezred történelmi csoportjánál portrékat festett. A Tanácsköztársaság idején a Polgári Radikális Párt VI. kerületi titkára volt. Radikális gondolkozása és közéleti tevékenysége miatt tanári állá­sából a 20-as évek elején felmentették és nyugdíjazták. A háborút és az azt követő évek nehézségeit lassan heverte ki. A két világháború között megrendelésre több mint kétszáz portrét festett, ezzel biztosí­totta családja és a maga számára a művészetére gazdagítóan ható utazásokat. A 20-as évek közepén megismerkedett a Nagybányán és Felsőbányán dolgozó Patkó Károllyal. Felsőbányán rövid ideig együtt dolgozott Patkóval. 1926 és 1927-ben a Somogy megyei Igaron és Törökkoppányban kis művészcsoporttal festett. A csoport tagjai között volt Aba-Novák Vilmos, Barcsay Jenő, Mattioni Eszter és Patkó Károly. Részt vett a Magyar Tájkép és Életkép kiállításokon. Krumplis csendélet című festményét a Szinyei Társaság kitüntetésre érdemesí­tette. Hagyományosan elefántcsontra festett portré-miniatűrjeivel a Magyar Arcképfestők első kiállításán jelentős sikert ért el. Tagja volt a Magyar Akvarell és Pasztell Festők Egyesületének, az 1930-as Szalonban rendezett tárlatukon együtt szerepelt Szőnyi Istvánnal, Zádor Istvánnal, Glatz Oszkárral és Hermann Lipóttal. A Balatoni Társaság III. kiállításán Bánk Ernőt Szinyei díjjal tün­tették ki. Kiállított műveiről gyakran jelent meg a napisajtóban értékelő kri­tika. A felszabadulás után szerepelt a Magyar Képzőművészek Szabad Önarckép kalapban, 1936 Libás, 1910 Törökkopányi kút, 1927

Next