Bánsági András - 50 év a grafika a művészet szolgálatában (1984)
Bánsági András a mai magyar kisgrafika ezermestere, a Bánsági-dinasztia képzőművésszé emelkedett képviselője, hiszen ősei nyomdászok. 1914-ben született Temesváron, első mestere Színi Zoltán festőművész volt, 1934-ben kapta meg kitüntetéses diplomáját a budapesti Iparrajziskolában jellemző felkészültségére, színvonalának magas egyenletességére, hogy Milánóban kétszer kapta meg a Grand diplomát. A képzőművészet mindenese. Nemcsak szobrokat mintázott, képeket festett, többezer reklámgrafika, ex libris, illusztráció, embléma tervezője, kivitelezője. Műveit bemutatták az ország számtalan városában és önálló kiállítása nyílt az NSZK-ban. Idén, 1984-ben részt vesz a Weimari Ex libris nemzetközi seregszemlén külön mappával. Mestere műfajának, hiánytalan tudással műveli a kisgrafika minden ágazatát, — nincsenek problémái, csak megoldásai. Sokezer lapja a magyar táj és történelem képi enciklopédiája, vizuális szótára. Egy—egy ábrája, rajza, emblémája e több időből, térből szerveződő valóság megannyi grafikai térképjele. A felhalmozódott tudati, természeti, társadalmi, történelmi környezet csak részben válik képzőművészeti kategóriává. Bánsági András hivatása éppen abban áll, hogy a nem láttamozott látványkincset tárja föl, emlékeket, eszméket, süllyedő értékeket egy — —egy rajzi jellel, gesztussal, vonaltöredékkel. Szellemi őrhelyén ezt a szolgálatot végzi fáradhatatlanul immár öt évtized termő folyamatával. Ezeket az észrevétlen öblöket szállja meg grafikáival, melyek várakoznak megörökítésre időből, térből. Fontosak ezek a törmelékek, töredékek, hiszen életünk egyetemessége csak ezen nyomokból deríthető fel,— gondolat, eszme, jövő a kép ösvényén. Diderot és D’ Alambert a francia enciklopédia szerzői voltak, műfajuk az irodalom. — Bánsági András a képes magyar nagyszótár egyik szerzője, aki a rajz közmegegyezéses jeleivel végzi munkáját a valóság fontos ökleinek, fészkeinek, állomásainak feltárásában. Maeterlinck könyve jelzi, hogy a hangyák szorgalma eredményezi fennmaradásukat. Bánsági András mérhetetlen szorgalma, odaadása tehetségének része, —rejtett és alapos téglahordás, vakolás ahhoz az épülethez, mely a holnap. Ő ezzel a fárdlhatatlansággal testesíti küldetését, éri el eredményeit, vállal fontos szolgálatot a magyar művelődéstörténetben. Precízen, pontosan, ábráinak, lapjainak egymásra épülő összeadandóival pergeti a rajz rokkáján csöndes látomásait. A képzőművészet, a magyar grafika közkatonája, aki metszeteit főtiszti fontossággal és szinvonallal