Bencze Klára (Erzsébetvárosi Kisgaléria, 1984)
Szűkebb hazám a VII. kerület. Ahol az emberre az utcán ráköszönnek, ahol sokan ismerik, ahol született, ahol felnőtt és él, ott ismer minden házat és kapualjat, illatot, zörejt, ahol minden jelen és múlt, tehát emlék. Ez jelenti a szűkebb hazát. Ezek a rajzok úgy születtek, hogy drága Dixi kutyám, míg élt, naponta háromszor elvitt sétálni. S mivel filozófus kutya volt, meg-megállt, s nekem volt időm bámészkodni. Ekkor csodálkoztam rá a hívogató, elhagyott kapualjakra rohanó életünkben olyan árvák, mint a család nélkül maradt öregemberek. Aki ilyesmire ráérez, nem tud közömbösen elmenni annyi, elhanyagoltságában is szépséges, egyszerűségében is egyedülálló, nagyszüleinket, szüleinket idéző élő hangulat előtt, így kezdtem el rajzolni. Sajnos, már számos ház és kapualj nincs meg, vagy nem úgy van meg, ahogyan én lerajzoltam. Lebontották, átalakították, renoválták. Mások lettek, vagy teljesen eltűntek az én Dixi kutyámmal együtt. De a rajzok, az emlékek megmaradtak, melyeket szeretettel ajánlok az Önök figyelmébe . De ezek a rajzok kizárólag az én eltávozott Dixi kutyámnak köszönhetők. Bencze Klára