Csete Ildikó, Deákné Blazsek Gyöngyvér, Kun Éva kiállítása (A nNagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, avállalati székház földszinti aulája, Szolnok, 1984)

„Munkásságuk egyik legnagyobb értéke, hogy sikerrel nyúltak visz­­sza a kereszténység előtti építészet értékeihez, így műveik úgy is értelmezhetőek, mint a funkcionalizmus elleni tiltakozás jelképei. Alkotásaik nem a gazdag kisebbség számára készülnek, hanem egy megtartó közösség a megrendelő." Jonathan Clancey Architektúra Review, 1981 12. sz. „... keramikusi tevékenység inkább ahhoz az általános művészeti gondolatkörhöz kapcsolódik, amely a nemzeti kultúra örökségeit szeretné a civilizáció elszürkítő egyhangúságától megóvni és átmen­teni. Ebben az értelemben a magyar fazekashagyomány modern „ápolói" közül kiemelkedő a fiatal alkotók olyan kis csapata, akik a falusi együttest és a gondolatok, a jelek, a formák, a díszítmé­nyek közös nyelvezetét szeretnék a különböző műfajokban együtt megalkotni. Ennek az építész, textiles, bútortervező csapatnak (Cse­­te György, Csete Ildikó, Blazsek Gyöngyvér) keramikus tagja Kun Éva, aki korongolt egyszerű mázas kerámiaedényeivel a népművé­szet formai tisztaságából az egyszerűséget hangsúlyozza." Dvorszky Hedvig Művészet, 1982 9. sz. „A tárlat talán leghangulatosabb enteriőrje egy kis kollektíva ne­véhez fűződik. Blazsek Gyöngyvér kosárfonott bútoraira, rajtuk és mögöttük Csete Ildikó nyomott vásznaira, Kun Éva rozsdabarna­marta teásedényeire gondolok. Munkáik láttán a népművészeti in­díték éppoly világos, mint az, hogy ők hárman, a szuvenír gyártó giccsőrökkel ellentétben, a népművészet legfontosabb kritériumait tették magukévá: a használhatóságot, a tiszta formát és az ember­szolgáló esztétikumot. Már­pedig ezek olyan követelmények, ame­lyeket korunk design-nak nevezett iparművészete élesztett fel csip­kerózsika-álmából. A design, ha jól értelmezik, nem stílus, hanem módszer és szemlélet, az a fajta tárgyformálás pedig amelyet poszt­­modernnak nevezhetünk, éppenséggel ennek a népművészetből is­merős módszernek és szemléletnek az alapján lázad a gépies for­maképzés ellen." Vadofi József Élet és Irodalom, 1983 9. sz. „Természetes, hogy a design nem egyszerűen csak ízlés, harmónia dolga, hanem technika, munkamódszer, alapanyag kérdése is. Jó példa volt erre Blazsek Gyöngyvér nádbútora a kiállításon. A nagy­szerű tervet közepes minőségű, nem túlságosan mutatós anyagból, egyszerű hazai vesszőből valósították meg, így is szép volt, sőt azt kell mondanom, hogy a mellé helyezett ízléses függönnyel és apró kiegészítőkkel ez volt a bemutató legelegánsabb részlete... Ezzel összefüggésben kevésnek tartom a tervezők részvételét a vállalati döntésekben. A tervezők befolyása a termelésre tapasztalataim sze­rint túl kicsi, s az elkészült, átadott terveket túl könnyen változtat­hatják meg a művészethez nem értő emberek, egy-egy főmérnök vagy kereskedő, akinek hivatali pozíciója talán erősebb, de ízlés­világa gyöngébben fejlett." Dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettes nyilatkozata Művészet, 1984 1. sz. 13070-84. NKFV Nyomda, Szolnok

Next