Csete Ildikó, Deákné Blazsek Gyöngyvér, Kun Éva kiállítása (A nNagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, avállalati székház földszinti aulája, Szolnok, 1984)
„Munkásságuk egyik legnagyobb értéke, hogy sikerrel nyúltak viszsza a kereszténység előtti építészet értékeihez, így műveik úgy is értelmezhetőek, mint a funkcionalizmus elleni tiltakozás jelképei. Alkotásaik nem a gazdag kisebbség számára készülnek, hanem egy megtartó közösség a megrendelő." Jonathan Clancey Architektúra Review, 1981 12. sz. „... keramikusi tevékenység inkább ahhoz az általános művészeti gondolatkörhöz kapcsolódik, amely a nemzeti kultúra örökségeit szeretné a civilizáció elszürkítő egyhangúságától megóvni és átmenteni. Ebben az értelemben a magyar fazekashagyomány modern „ápolói" közül kiemelkedő a fiatal alkotók olyan kis csapata, akik a falusi együttest és a gondolatok, a jelek, a formák, a díszítmények közös nyelvezetét szeretnék a különböző műfajokban együtt megalkotni. Ennek az építész, textiles, bútortervező csapatnak (Csete György, Csete Ildikó, Blazsek Gyöngyvér) keramikus tagja Kun Éva, aki korongolt egyszerű mázas kerámiaedényeivel a népművészet formai tisztaságából az egyszerűséget hangsúlyozza." Dvorszky Hedvig Művészet, 1982 9. sz. „A tárlat talán leghangulatosabb enteriőrje egy kis kollektíva nevéhez fűződik. Blazsek Gyöngyvér kosárfonott bútoraira, rajtuk és mögöttük Csete Ildikó nyomott vásznaira, Kun Éva rozsdabarnamarta teásedényeire gondolok. Munkáik láttán a népművészeti indíték éppoly világos, mint az, hogy ők hárman, a szuvenír gyártó giccsőrökkel ellentétben, a népművészet legfontosabb kritériumait tették magukévá: a használhatóságot, a tiszta formát és az emberszolgáló esztétikumot. Márpedig ezek olyan követelmények, amelyeket korunk design-nak nevezett iparművészete élesztett fel csipkerózsika-álmából. A design, ha jól értelmezik, nem stílus, hanem módszer és szemlélet, az a fajta tárgyformálás pedig amelyet posztmodernnak nevezhetünk, éppenséggel ennek a népművészetből ismerős módszernek és szemléletnek az alapján lázad a gépies formaképzés ellen." Vadofi József Élet és Irodalom, 1983 9. sz. „Természetes, hogy a design nem egyszerűen csak ízlés, harmónia dolga, hanem technika, munkamódszer, alapanyag kérdése is. Jó példa volt erre Blazsek Gyöngyvér nádbútora a kiállításon. A nagyszerű tervet közepes minőségű, nem túlságosan mutatós anyagból, egyszerű hazai vesszőből valósították meg, így is szép volt, sőt azt kell mondanom, hogy a mellé helyezett ízléses függönnyel és apró kiegészítőkkel ez volt a bemutató legelegánsabb részlete... Ezzel összefüggésben kevésnek tartom a tervezők részvételét a vállalati döntésekben. A tervezők befolyása a termelésre tapasztalataim szerint túl kicsi, s az elkészült, átadott terveket túl könnyen változtathatják meg a művészethez nem értő emberek, egy-egy főmérnök vagy kereskedő, akinek hivatali pozíciója talán erősebb, de ízlésvilága gyöngébben fejlett." Dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettes nyilatkozata Művészet, 1984 1. sz. 13070-84. NKFV Nyomda, Szolnok