Csóti Gábor iparművész kiállítása (Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, 1984)

Leveleimet fából faragott papírvágó kénnel bontom. Formás jószág, olyan akár egy szép levél, éles is, szúrós is, egyik lapja kellően sima, hogy feküdjön a papíron, a másik kellően domború. Csóti Gábor barátom ajándékozott meg vele, C talán akkor csiszolta, amikor unta rakosgatni szemnek és ujjak begyének tetsző famozaikjait, vagy faragni archaiku­san egyszerű és modern tálait, madarait, maszkjait vagy totemoszlopait. Fehér ez a papírvágó kés, vékony, sárgás erek futnak ben­ne egyenletesen és párhuzamosan, szinte vonalzóval húzott erek. Kőrisfának mondta Csóti, ha jól emlékszem. Csóti képe - így hívom magamban a papírvágót - remekbe formázott eszköz. Széles és legömbölyített a fogója, jól ül a kézben a még kapaszkodik is, mert szögletei vannak. Egyik oldala teljesen lapos, de egy pirinyó hajlása ott is van. Másik oldalán erősítő borda húzódik végig, mint a lándzsahegyeken, így aztán vékony és könnyű, és mégsem le­hetne könnyen eltörni. Minden részlete a célt szolgálja. Csak arra lehet használni, amire való, levelet bontani,ösz­­szehajtott papírt vágni. Használhatóságából fakad szépsége, mint a remekműveknek, csak nem áttételesen, hanem közvetlenül. Egyszerű és lát­szatra dísztelen. Csak akkor, ha funkciójától elvonatkoz­tatva nézi az ember, csak akkor tűnik fel összetettsége, harmóniája, arányainak megnyugtató szépsége,izen szélesebje nem lehetne, sem hosszabb, mert elcsúfulna.­­Hegyével föld­be szúrva totem is lehetne, talán a Húsvét-szigeteken­­, hegyével fölfelé gótikus hangulatú,Nníni­ a középkor. Egy­szerű kis tárgy, fából, de hogy fából­ való azt könnyű el­felejteni, mert átváltozott az anyag,­formát kapott és ér­telmet, alkotójától, az embertől­,értelmet, amit sohasem ad alkotásainak a természet. Itt van ez a tárgy az asztalon, szilánk egy fából, halott, amely azért mégis él, csak másképpen, mint valaha. Mert élt, és hosszan élhetett, vastag lehetett fa törzse, mutat­ják korát az évgyűrűk, s mutatt­ják­ azt­ is, miogy melyik év volt kövér és melyik sovány,­ s felépíthetem belőle gondo­latban az egész hajdani fát, szétágazó ágait, sűrű lombját, madarak palotáját, puha léptű ragadozók vadászterületét. Kuczka Péter

Next