Fiatal szovjet festők és grafikusok kiállítása (Babits Mihály művelődési központ, Szekszárd, 1984)
A kiállítás szervezői azt a célt tűzték maguk elé, hogy a magyar közönséget megismertessék a fiatal szovjet képzőművészek tevékenységével. Természetesen ez a tárlat nem tud teljes képet adni a fiatal nemzedék munkásságáról. A ,,Fiatalság” fogalma a művészetben viszonylagos. A valódi művészet a lélek alkotása, és nem lehet éles választóvonalat húzni ,,fiatal” és ,,nem fiatal” között. Csupán az utóbbi tíz év kortárs képi felfedezéseiről beszélhetünk. Mintegy kétezer fiatal művész tartozik a Szovjet Képzőművészek Szövetsége tagjai sorába, és több mint hatezer tagja van a fiatalok egyesülésének, amely a Szövetség mellett működik. Ezt a számot minden évben szaporítják a különböző köztársaságokból jelentkező új művészek. A szovjet képzőművészet régi hagyománya a humanisztikus ideálok szolgálata, a múlt kultúrájának és az alkotás népi forrásainak tisztelete és a korunk iránt érzett felelősség. A fiatal művészek nemzedéke új módszerrel tárja fel a mai ember életét. Erkölcsi-filozófiai problematikával gazdagítja a művészet palettáját, elvonatkoztatott ábrázolásra törekszik, általános emberi problémákat igyekszik megragadni. Útkeresésének fő jellemzője a szellemi telítettség, a személyiség értékébe vetett hit (V. Kalinyin, O. Bulgakova stb.). Ugyanakkor újra és újra rákérdeznek a XX. századi kultúra sorsára. A forma megválasztását az a törekvés határozza meg, hogy korunkat akarják ábrázolni. Innen a témának az a gazdag tárháza, amit ezen a kiállításon megfigyelhetünk. A szovjet művészetnek mindig fontos témája volt az alkotó munka. Ez is újszerű megoldást nyer. A művészek dokumentumra támaszkodnak, s ez krónikajelleget, hitelességet kölcsönöz a műveknek. (M. Ombis-Kuznyecov). A technika századát nem tekintik az embert dehumanizáló kornak, hanem a szellemi felszabadulás korának. Meglátjátok a modern realitás sajátos szépségét is. (H. Polli, N. Lemming, T. Mamedov, G. Markozasvili). Emellett azonban néhány műben a valóság elveszti költőiségét, nyugtalanságot, aggodalmat sugároz. A mechanizált közeg, alkotójuk véleménye szerint, elnyomja az embert, lelketlenséget szül. N. Beljanov, I. Ismere). A hétköznapi motívumokat a művészek a legkülönbözőbb módon értelmezik. A természettel való kapcsolat, az ünnepségek és más, igénytelen jelenetek pszichológizáló jelleget nyernek. Az alkotók arra törekszenek, hogy megmutassák a hétköznapiságban a modern lét bonyolultságát. (A. Volkov, J. Grigorjan, L. Frolikova).