Józsa Lajos szobrászművész kiállítása (BIOGAL Gyógyszergyár klubkönyvtára, Debrecen, 1984)
AJÁNLÁS Józsa Lajos Debrecenből elszármazott alkotó. 1944-ben született, itt végezte tanulmányait. Első mestere alighanem Kovács édesapja volt, akitől a tárgyak, a fém szeretetét tanulta meg. A szobrászattal a budapesti Vasas Képzőművészeti Körben ismerkedett meg, mestere Kirchmayer Károly volt. A hetvenes évek közepétől jelentek meg művei országos kiállításokon. A Képzőművészeti Alap tagja. 1980-83 között több egyéni kiállítást rendezett Budapesten (Marcibányi téri Ifjúsági Ház, Szakosíts Árpád Művelődési Ház), majd Szolnokon, Karcagon, s részt vett több csoporttárlaton. Ezt követték külföldi sikerei: máltai kiállítása 1983-ban, a Montage Galériában, svédországi kiállítása a halmstadti galériában, 1983— 84 fordulóján, valamint a Zenebohóc című kisplasztika gabrovói (bulgária) szereplése és díjazása, összecsapás című izgalmas szerkezetű és statikájú szobra itthon nyert III. díjat a Néphadsereg pályázatán. Legtöbb szereplése szülővárosában, Debrecenben és környékén vett. 1981—83-ban hat egyéni kiállítást rendezett itt, az Aranybikában, az Alföldi Nyomdában, a Képcsarnok Medgyessy Termében. A Klinika területén Tavasz című szobrát és térplasztikáját avatták a múlt évben, Hajdúszoboszlóra pedig egy medenceszobra és egy Szép Ernő emléke előtt hódoló portré-domborműve került. Jelenleg további munkái készülnek az Aranybika étterembe, amelyek egyikét a mostani kiállításán láthatjuk. Ez a kiállítás visszatekintő jellegű, legsikeresebb kisplasztikáját, érmeit, köztéri és murális munkáinak vázlatait mutatja be. Itt láthatjuk a több kiállításon nagy sikert aratott Szakács, Vadász, Csikós, Hegedűs nő című szobrokat és a díjnyertes kisplasztikákat: az összecsapás-t és a Zenebohóc két változatát. Ugyanakkor közönség elé kerülnek legfrissebb alkotásai is: az Aranybikának készített dombormű, amely az alapítókat idézi, vagy a BIOGAL Helia érme. Témái változatosak: emléket állít a történelem és a művészet nagyjainak (Széchenyi, Bartók, Kodály, Móricz), a természettel küzdő, a dolgozó embernek (Árvízvédelem, Vadász, Csikós). Kedvelt modelljei a játszó, sportoló, zenélő emberek, s örök témája a családi összetartozás (Anya gyermekével, Együtt), a női szépség (Vénusz, Várandós, Kancsós nő). Az erő és gyöngédség, a fenséges és komikus hangulati elemei gazdag, változatos formában jelennek meg szobrain, érmein, amelyeket realista szemlélet jellemez. Kísérletezik absztrakt, informáló alkotásokkal is, ez azonban - véleményem szerint - nem az ő igazi útja. Érzékenyen mintázott kisplasztikáin a formálás, az alakítás frissessége van jelenlét-