Marosi Ilona festőművész (1984)
Marosi Ilona a magyar festészet különleges értékű alakja. Nagyívű gondolkodásmód, egyéniségének, küzdőképességének, emberi karakterének vonásai adják művészetének különleges értékeit. Munkáiban a felkészültség, a tartalom és forma egysége kerül megfogalmazásra. Hazai kiállításai és külföldi kiállításairól készült kritikák és méltatások is jelzik értékeit. A Magyar Nemzeti Galéria már évekkel ezelőtt vásárlással jelezte munkáinak művészi maradandóságát. ÉPÍTÉSZETI RENDSZERBEN is gondolkozni, alkotni tudó egyénisége magasfokon találta meg a kapcsolatot az elmúlt évek alatt az ÉPÍTŐMŰVÉSZETTEL, az architektúrával. A funkcióigények kerülnek itt előtérbe, s mint díszburkolat, ivókút-környezettel, berendezési tárgy, asztallap, térelválasztó síkfelület, kínáló tálca funkcionálnak egyszerű használati tárgyként. E munkáiban festészete, művészete KITELJESEDIK, minden emberi környezetnek új harmóniát, új értéket ad. MOTÍVUMAINAK nagy részét a népi kultúra ősi, EGYETEMES jelképeiből meríti. Egyik kedvelt motívuma a termékenységet szimbolizáló gránátalma. Több munkáján megjelenik a kapu-motívum, mint az ember által alkotott környezet eleme. Ez művészi egyéniségének nyitottságát jelzi. Alkotásainak másik része a természetet idézi; a mártélyi föld rögeit, amelyet a nap kiszárított, az élő Tisza-vizének hullámzásait, az ártéri ingovány letört ágrészeit, a lehulló fák leveleit, a fák gyökereit, a mező zöldjét, a NAP SUGARAIT. Colorisztikája, színvilága a vásárhelyi kerámia hagyományokon alapul. Munkáját ennek alapos tanulmányozása előzte meg. Most látható stúdióbemutatójának következetesen megválasztott DOMINÁNS SZÍNE a ZÖLD. Ez a legkorábbi vásárhelyi cserépedények színeit, zöldjeit jelzi. Kiegészítő színként alkalmazza a csucsi városrész mesterei által készített kedvelt kék árnyalatokat és az újvárosi, valamint a tabáni városrészek fazekasainak meleg sárgás-barna színeit. Ez a COLORISZTIKA emeli fel iparművészeti munkáit az autonóm művészet értékrendjére. Kompozícióinak szerkezeti rendje az egész és rész dialektikus egységében tömör, átgondolt kompozíció. Munkáinak KÜLÖNLEGES ÉRTÉKÉT a funkció és a művészi megjelenítés harmonikus egysége adja. NAGY VERA néprajzkutató Hódmezővásárhely Tornyai Múzeum (45x45 cm)kőagyaglap, zománc Körmotívum (45x45 cm) kőagyaglap, zománc Víz és föld 1983.