Művészeti szimpozionok eredményei 2. (Műcsarnok, Budapest, 1984)

THE ACHIEVEMENTS OF ART SYMPOSIA MŰVÉSZETI SZIMPOZIONOK EREDMÉNYEI Érem, zománc, festészet, grafika. Négy műfaj, hat művésztelep eddigi alkotásaiból ad válogatást a szimpozionok sorozat II. kiállítása. Az elmúlt évi, szobrászatot bemutató anyaghoz képest az idei művek­ből aligha lehet homogén egységet kovácsolni, de erre talán nincs is szükség. Egy-egy alkotótelep pályafutása sem kezelhető zárt egységként, hi­szen az évek során majdnem mindenütt profilváltásra vagy fokozatos átalakulásra került sor, műfaji, technikai és szemléleti vonatkozásban egyaránt. Ez az állandó mozgás, keresés-kutatás, kísérletezés, nyüzs­gés az egyik fő pozitívuma a művésztelepi mozgalomnak. A technikai alapok helyi adottságai mellett, melyek a telepek nagy részének arcula­tát meghatározzák, fontosak a helyi hagyományok, táji, szemlélet- és életmódbeli sajátosságok, valamint a legtöbb csoportnál a nemzetközi összetétel. A külföldi művészek kultúrájának, ismereteinek átadása nemcsak a létrejövő műveket, de az alkotók közti kapcsolatok elmélyü­lését is szolgálja. S végül meg kell említeni, hogy az alkotótelepi moz­galom nagyrészt a tanácsok és egyéb helyi szervek folyamatos támo­gatásán, szervező-fenntartó tevékenységén nyugszik. Nézzük most röviden a kiállításon részt vevő művésztelepeket (részle­tes adatok a katalógus önálló egységeiben találhatók): A Nyíregyháza- Sóstó­i Nemzetközi Alkotótelep kezdetben festőknek adott otthont, ma már jelentős érem- és kisplasztikai anyaggal rendelkezik, mivel 1977- ben profilváltás történt. Munkájukról évente kiadott katalógus és záróki­állítás ad képet. Ugyancsak nemzetközi a Hajdúsági Művésztelep, ahol főként festészettel foglalkoznak, de grafikai munkák is készülnek. 1964-ben az induláskor még szobrokkal is találkozhattunk. Az alföldi táj sajátos hangulata rányomja bélyegét az itt született művekre. 1981 óta önálló galériával rendelkeznek. Tíz éve működik a Kecskeméti Zo­máncművészeti Alkotótelep. Itt a helyi néphagyományok mellett meg­határozó a munkához kapcsolódó technikai bázis, mely lehetővé teszi az újabb eljárások kipróbálását, megismerését. Az 1977-es tervek sze­rint a „modern” építészet által kialakított városrészek humanizálását tűzték ki célul. Ez a profil máig egyre inkább eltolódott az autonóm mű­alkotások felé. A kiállítás anyagán belül kisebb egységként kezelhető a grafikát képvi­selő három művésztelep. Mindhárom helyen a műfaj más-más ágát gyakorolják. Salgótarjánban 1974 óta fokozatosan jutottak el a festé­szeten és egyéb sokszorosító eljárásokon keresztül az egyedi rajzhoz. Itt is nemzetközi a gárda, baráti kapcsolatok épültek ki, több művész új­ra meg újra megjelenik az alkotótelep vendégei között. Makón a sok­szorosítható grafika eljárásait alkalmazzák szerteágazó tartalmi vonat­kozásokkal. A telep eredményének tekinthetjük azt a tényt, hogy az off­­setnyomás a magyar grafikában is polgárjogot nyert. Az évente készülő Makói Mappa az egyes időszakok értékes dokumentuma. Nyomdai háttér alapozza meg a Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Alkotótelep munkáját is. Ez 1974-ben grafikai profillal indult, 1978-ban vált az alkal­mazott grafika otthonává. Azóta újabb változás történt. 1984-től a mű­vésztelep a Magyarország Image tervezéssel foglalkozik. Ilyen konkrét koncepcionális program vállalása sajátos az eddig ismertetett művész­telepek között, főleg ha a kiindulóprogramok fokozatos elhalására gon­dolunk. Reméljük, itt másképp lesz. Ahogy az előszó csak vázlatosan, a kiállítás is csak kiragadott példák­kal tudja a közönség elé tárni a hazai alkotótelepek munkáját. Hogy hol, milyen mértékben és milyen szinten sikerült a mozgalomhoz fűzött re­ményeket beváltani annak eldöntése már nem a mi feladatunk. Célunk: figyelemfelkeltés, a művésztelepi mozgalom létének-létjogosultságá­­nak dokumentálása.

Next