N. Cültem festőművész kiállítása (Uitz Galéria - Pataky István Művelődési Központ, Budapest, 1984)

Icsinhorlo az MNK Népművésze, Mongol nő nemzeti fejdísz­ben és a többiek . . . Férfiképmásainak egy részére a férfias erő és a hősiesség jellemző: Szuhe-Bator arcképe, a Határőr portréja, vagy a tehetséget sugárzó vonások, Man­badar festő portréja, Cagan Cevegmid az MNK Népművészének arcképe. Cültem szívesen fest képet a nehéz mindennapi munkát végző pásztorokról is: Az ezer csikó gazdája, a Pásztornő, Jádám­­szüren brigádvezető, Luvszan a Munka Hőse . . . Széles körben ismertek Cültem tematikus kompozíciói: Szőnyegszövők, Baráti csoport, A sárga hangszeren játszó leány, Pásztor, Cedenbal a pásztorok között, Vendégek jöttek, Szivárvány . . . Az 1981. évi szovjet—mongol közös űrrepülés tiszteletére rendezett kiállításra festette „Álom" című képét. A festmé­nyen a nép hálás emlékezetét fejezi ki Gelenhu (XVIII. sz.) és Bunia (XIX. sz.) iránt, akik saját korukban igyekeztek a földtől elszakadva a repülés örömével megismerkedni. A vásznon egy sziklacsúcsról leereszkedő emberi alak jelenik meg hosszú, lobogó ruhában, amely mintha visszafogná a repülés sebességét, lebegő hatást keltve. A legendák hangu­lata övezi e költői típus megjelenítését. A vonalak alig kive­hető mozgása mintha gyönyörű arabeszkbe szőnék egybe az erdők, a felhők, az alant legelésző kecskék s a repülő finalak körvonalait. A különleges színvilág — melyben az erős kék, a narancs és a zöld dominál — a képnek utolérhetetlen nem­zeti karaktert kölcsönöz. A mester sok történelmi témájú képet is festett. Érdekes és jelentős nagyméretű kompozíciója — a „Felejthetetlen találkozás" — Lenin és Szuhe-Bator találkozását örökíti meg, mely az erős szovjet—mongol barátság kezdetét jelentette. Többször visszatért Manlaj-van­ Damgyinszüren, a mongol nemzeti függetlenség lánglelkű harcosának ábrázolásához. Damgyinszüren a börtön kínzókamrájában halt meg 1920- ban. Cültem az ő emlékére festette meg „Állva" című képét 1980-ban. A nép­hagyomány szerint a mongol az ellenség előtt emelt fővel hal meg, így halt meg Manlaj-van-Damgyin­­szüren is. A művész a büszke, bátor férfi börtönbeli utolsó perceit örökítette meg. A következő festménye: „A függetlenségért" című kép az európai realizmus stílusában fogalmazódott meg. Damgyin­szüren politikai ellenfeleivel folytatott erkölcsi küzdelmét ábrázolja: a szabadságot szerető, bátor, szívvel-lélekkel hazája sorsáért harcoló hazafi hősi küzdelmét. A fény és árnyék, az erős színkontrasztok, a remek pszichológiai jellemábrá­zolások meggyőzően segítik bemutatni a sokfigurás kompo­zíció érzelmi és értelmi lényegét. Cültem sok képet fest a klasszikus hagyományú „mongol zurág" stílusban is. Más mongol festők is alkalmazzák ezt a formát különféle témák ábrázolására, Cültem azonban csak allegorikus, filozofikus mélységű, szimbolikus képek festé­sénél használja: például triptichonja — Felhívás, Előre!, Vérvörös zászló — allegorikus formában beszél a forradalom előkészítéséről, a forradalom győzelméről, a mongol nép szebb jövőjéről. A „Jókívánság" című mű plakátszerű ünne­pélyességgel hat. Az „Égi disputa" filozofikus, rejtélyes. Mit akart kife­jezni a festő? Az égen a felhők premier plánban hömpö­lyögnek, messze lent a föld. Nézzük a felhők kontúrjait és rajzolatát; a festett, furcsa sziluetteket; a különös formákat; az egymásba harmonikusan, észrevétlenül átmenő színeket, nüansznyi árnyalatokat; állatok és vadállatok elmosódó körvonalai rajzolódnak ki bennük ... de lehet, hogy ezt csak mi látjuk? . . . Úgy mondják, hogy a festő a felhőalakzatok­ban tizenkét figurát jelenít meg, többek között oroszlánt, bárányt, tevét, nyulat és másokat . . . Figyeljük . . . „Jak — a csorda vezére" — élénk színű kép, a fekete fel­bőszült jak hatalmas, ijesztő, de gyönyörű is! Feldühödött tekintete, félelmetes, eredendő vadsága, az egész képen végig­húzódó vérvörös dekoratív háttér a fantázia és a mese vilá­gába vezet bennünket. Ez a kép ünnepi himnusz, a művész tiszteleg az ember előtt, aki legyőzte a vad természetet. Caltem többszáz akvarellt is készített, nagy mesterségbeli tudással. Jellemzője a gyorsaság és merészség, a precizitás és érzékenység. Vonzzák a műfaj gazdag megoldási lehetőségei: a frisseség, líraiság, lágyság. Igen kedvelt és ismert sorozatai: Bulgáriában, Magyarországon, Afganisztán, Indiában, A Hanoi-folyó, Lovak, a Góbi, a Bogd­ál-hegység, valamint az akvarell-portrék: Kazah, Öreg férfi, Ferőnő, Nő pirosban és mások. Cültem számos nemzetközi kiállításon vett részt: Bulgáriá­ban, Magyarországon, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában, Lengyelországban, Kínában, Vietnamban, Laoszban, Kubában. Képeit kiállították Angliában, Afganisz­tánban, Kambodzsában, Indiában, Franciaországban, Japán­ban. Több egyéni kiállítása volt hazájában és külföldön. A festőművészeti tevékenység és a sokoldalú társadalmi munka mellett Cültem foglalkozik tudományos munkával is. A művészettörténeti tudományok kandidátusa. Tudományos munkáinak témája a mongol képzőművészet történeti átte­kintése. 1982-ben jelent meg a moszkvai Szobrazstyelnoje Isszkusztvo gondozásában „A mongol művészet története a kezdetektől a XX. század elejéig" c. könyve. Ugyanez évben látott napvilágot G.Dzanabadzarról, a XVII. századi jeles mongol szobrászról összeállított albuma a mongol múzeumokban, kolostorokban és magángyűjteményekben található munkáiról. Cültem nagy tisztelettel ír munkájában a szobrászról: „Dzanabadzar az első híres alkotó, aki a középkori mongol egyházi művészetet az egyetemes eszté­tikai kritériumokkal mérhető szintre emelte." Cültem jelen­leg is dolgozik több, a mongol művészettel foglalkozó témán, kiadói előkészületük folyik. Cültem egész tevékenysége — az alkotóereje teljében lévő mester — magas szintű szakmai felkészültségről tanúskodik, töretlen energiával foglalkozik új tervek, elképzelések meg­valósításával, önmaga kiterjedése érdekében. Ulan-Bator, 1984. október 24. A. PINCSENGIJN - HABAJEVA

Next