Amerikai design (USIA, Washington, 1985)
tervezte Frank Lloyd Wright[ Johnson Wax Building (1939) és a hozzátartozó Research Center Tower (1950), Racine, Wisconsin; rank Lloyd Wright, a fiatal építész 1901-ben előadást tartott a chicagói Iparművészeti Társaság előtt „Gép és iparművészet” címmel. A társaság tagjai, férfiak és nők, akik megszállottan sürgették a visszatérést a hagyományos kézművességhez és az iparművész rangjának elismerését szorgalmazták, megdöbbenve hallgatták Wright ma már híres beszédét. Mint hosszú pályafutása során oly sokszor, Wright most is prófétaként jelenítette meg a jövőt, amikor a formatervezőknek békét kell majd kötniük a tömegtermelés igényeivel is. A magányos művész, az egyedi darabokon komótosan dolgozó kézműves korszaka lejárt, és helyét az „ipari formatervező” veszi át, aki tehetségét a tömegtermelési igényeket is kielégítő prototípusok kialakításának szenteli. Wright maga soha nem illett ebbe az általa 1901-ben felvázolt képbe. Remekbe készült, gyakran luxusigényű házai és lakásbelsői majdnem mindig egyedi alkotások voltak. Ennek ellenére megmaradt a szélesebb fogyasztói igényeket is kielégítő, ugyanakkor minőségi design lelkes bajnokának. Erre példa a „Nem egészen ötezer dolláros ház” (House for Less than $5000), melyet 1905-ben egy népszerű női magazinban publikált, és az 1930-40-es években épült olcsó „Usonia házak” (Usonian Houses). Wright elutasította az agyoncicomázást és a viktoriánus kor történelmi újjáélesztését, és egy új, egészen modern szellemet vallott magáénak. Tervei tiszta, erős vonalakból, világos és nyitott terekből álltak, melyeknél a design funkciója teljes elismerést nyert. Wright megoldásai frissek, és mindig meghökkentőek voltak, akár az amerikai közép-nyugati síkságon húzódó „prériházak”-at (Prairie), az ünnepélyes, fénnyel töltött „Egyetértés Templomá”-t (Unity Temple), vagy az újszerű műszaki megoldásokról nevezetes buffalói (New York állam) irodaépületet, a Larkin-házat nézzük. Wright olyan építészt példáz, akinek alakját sok szempontból ő maga hozta létre: a „formaadó” művészét, aki istenként irányította a tervezés teljes körét. A Larkin cégnek például nemcsak az irodaépületét tervezte meg, hanem a szabvány fémíróasztalt (az első ilyen berendezés az amerikai irodákban), a fémiratszekrényeket és az üvegajtókat is. Sokkal később, egy másik irodaépületben, a Johnson Wax cég központjában (Racine, Wisconsin) Wright ismét megtervezte a teljes nyitott munkahelyi környezetet. Lakóházakhoz gyakran tervezett bútort, festett üvegablakot, szőnyegeket, lámpákat, sokszor tálalóedényeket is. Az angol iparművészeti mozgalom hatására Wright a „design” címszó alatt egyszerűen ismét össze akarta kapcsolni az építészetet és az iparművészetet. A 20. sz. nagyobbik részében az építészet és a design azonban továbbra is külön művészeti ág maradt. Az 1920-as évek folyamán, amikor az amerikai üzleti világ belépett a gépkorszakba, az ipari formatervezés is elismerést nyert. Frank Lloyd Wright (1867-1959) Raymond Loewy (1893-1986) és a tervei alapján készült „Pennsylvania Railroad” gőzmozdony az 1939-es New York-i Világvásáron