Antonin Smazil érdemes művész A csehszlovák táj (Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ, Budapest, 1985)

Antonin Smazil érdemes művész, docens azok közé a mű­­vészek közé tartozik, akik­ közönségük és alkotásaik között konfrontációt teremtenek. Ez talán 30 éves pedagógiai tevé­­kenységével is magyarázható — hisz állandó kapcsolatban áll a tanuló fiatalsággal — részben pedig azzal, hogy művei javarészt reális tájakat ábrázolnak. A művész szeretne meg­­győződni arról, hogy a néző hogyan fogadja e realitás tük­­röződését. Bevezetőnkben meg kell említenünk, hogy a Csehszlovákiá­­ban megrendezett közel 150 önálló kiállítása megérdemelt visszhangra talált. Ugyanez mondható el a Szófiában, Var­­sóban, Bukarestben, Havannában és sok más külföldi vá­­rosban — néhány évvel ezelőtt a Budapesten is — megren­­dezett kiállításokról. A pozitív értékelés egy önálló alkotói tehetség elismerését jelenti. A­ művészi alkotás tárgyával, tartalmával és technikai tökéletességével a művész saját korának, tükröződése. A. Smazil művészetében fontos szerepet játszik a táj meg­­jelenítése. Jól tudjuk,, hogy a t­áj a múltban, s korunkban is, a művészek figyelmének, középponti magva, amely kimerít­­hetetlen forrása alkotásaiknak. E hatalmas témakörből táp­­­lálkozik Smazil művészete, ehhez kapcsolódik élete is. Szán­­déka, hogy alkotásaival a környező világ elevenedjék meg a néző számára. Smazil kiváló tájképfestők követője, művei­­vel a csehszlovák tájképfestő iskola anyagát gazdagítja. Természetcsodálatát meghatványozza a haza s annak lakos­­sága iránti szeretete is. Eddig elért eredményei nem pusztán művészi intelligenciáról tanúskodnak, hanem egy egyéni, alkotói kiforrottságról, specifikus, realista felfogásról is. Műveivel életre kelti az egyszerűt és az elmulasztottat, hogy a festmény közelebb kerüljön a nézőhöz. Smazil meggyőzi közönségét arról, hogy a festészet nem más, mint a színek művészeté. A világos és tiszta harmónia, az átgondolt kompozíció ki­­vételesen hatásos, mély művészi élményt ad. Ha arra keres­­sük a választ, hogy Smazil miért szentel ennyit éppen a táj­­ábrázolásnak, meg kellene tekintenünk szülőföldjét, a؛ Morva-hegyvidéket. Itt, az erdők, halastavak, erdei és köves utak mentén ismerkedik a természettel, az évszakok változá­­saival. Megfigyeli a természet­ mindennapi változásait is: a napnyugtát, az alkonyatot, az eső előtti felhőket stb. Ilyen élményekkel indul Prágába, hogy felkészüljön a hivatásos művészi tevékenységre. Bár kiváló művészek egyengetik út­­ját, munkásságát mégis egyéni, imazili specifikum jellemzi. Önállóan kitaposott úton halad, s ha ezt néha megerőlte­­tőnek érzi is, akkor is eléri kitűzött céljait. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság négy tájegységét — a Morva-hegy­­vidéket, a Pulavai-hegyvidéket, Dél-Csehországot és Szlo­­vákiát ábrázolja leggyakrabban. E témakörben számtalan jelentős sorozat született, mint pl.:­­ Piactér, Mezei út, A hegyvidék vizei, Halászok, Pulavai metamorfózisok, Dél­­csehországi táj, Duna-motívumok, Bratislava. Heroikus táj és más alkotások. A­ Smazil művészetében meghatározó szerep jut annak a tájnak, amelyet élete során megszeretett, amelyhez oly gyak­­­ ran visszatér, hogy újabb helyeket, új motívumokat találjon képeihez. A környezet, amelyben több mint három évtizede él, befolyásolja művészetét és főképp annak tartalmi részét. Tematikailag Smazil alkotásai a tájakhoz való érzéki viszo­­nyulását tükrözik. Voltaképpen tökéletes összhangban van­­az alkotás a szerző gazdag érzelemvilágával. A. Smazil igényes feladatra vállalkozott: megfesteni Dukla és környéke, a Szlovák Nemzeti Felkelés színhelye ,,portré­ját". Festményeivel olyan tájak felé kalauzol, amelyekbe el­ő jött a szabadság, Így születik meg annak a tájnak portréja, amely a szabadságért vívott harc szimbóluma, e vérrel itatott föld Csehszlovákia legnagyobb természeti emlékműve. Ez a tény még jobban tudatosul bennünk ebben az évben, amikor a világ haladó erői megemlékeznek a fasiszta betolakodók vereségének 4٥. évfordulójáról. A kiállítóteremben nem áll módunkban Smazil alkotói mun­­kásságát teljes egészében bemutatnunk, ellenben feltételez­­zük, hogy a válogatás meggyőző bizonysága a művész táj­­ábrázoló törekvésének. A művek a festő tehetségét, nem mindennapi megfigyelőképességét és különleges szorgalmát dokumentálják. A­ Smazil érthető műveket tár a nyilvánosság elé, amelyek a cseh és szlovák táj szépségének legcsodála­­tosabb ódái.

Next