Egresi Zsuzsanna grafikusművész kiállítása (Képcsarnok, Dürer Terem, Budapest, 1985)
EGRESI ZSUZSANNA 1954-ben született Sztálinvárosban. Édesanyja szobrász, így már igen korán megismerkedik a különféle művészi mesterségekkel, egy olyan környezetben nőve fel, ahol a rajz, a szobor, a zene számára napi foglalatosságot jelent. A grafikával — már a természet utáni stúdiumok birtokában — egy nyári rajziskola során véletlenül találkozik, a rézkarc különlegesen gazdag és érzékeny technikájának varázsa alá került. Tehát itt — mindössze 17 évesen — születik meg benne a metszett vonal, jel iránti vonzódás. 24 éves koráig különböző iskolákban folytat képzőművészettel kapcsolatos tanulmányokat, egyre közelebb kerülve a grafikához. 1978-ban felvételt nyert a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába, s rendszeresen szerepelt kiállításaikon. Az első grafikai sikerek után 1980-ban Olaszországba költözik, magával vive egy a mediterrántól eltérő kultúrát. Mesei világában az „északi” eredet tükröződik, amelytől nem szakad el, az Itáliában ért impressziók ellenére sem. További pályája két paraleli vonalon zajlik. Milánóban 1981-ben a Accademica di Belle Arti de Brera szkenika szakán folytatja tanulmányait, részt vesz kiállításokon, pályázatokon. Csatlakozik a milánói Centro d’ Incisione alkotóközösségéhez. Ugyanekkor felvételt nyer a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjába, s megszakítás nélkül vesz részt magyarországi kiállításokon. Művei nagy része Milánóban születik, ahol él, s dolgozik az év nagy részében. Színes rézkarcain szürrealista szimbólumokkal telített világ jelenik meg, melyekben meseszerű figurák élnek át, játszanak meg valóságos történeteket. Lapjain a puszta maratásos eljáráson túl, mesterien alkalmazza az akvatinta, a lágyalap és a hidegtű kínálta effektusok kifejezésbeli gazdagságát. Művei megtalálhatók magyarországi és külföldi köz- és magángyűjteményekben.