A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep kiállításai (HVDSZ Hollósy Galéria, 1985)

Kertész László SZERELMÜNK EZ A FÖLD Szerelmünk ez a föld, a tavasz első szavára leveti vészaningét, s a szelek fürge ujjai alatt illatoz és reszket, szemére rászáll a hajnali pára, kontyában himbálva feljön újra a nap, és mi szédült földművesek arcunk a fénybe tartva fölindulunk, és betelnek az első vágyak. A barázdából égre röppen, suhog a szárnya, zeng fönt a remény. Melengetett, kicsiny csírák fészkelődnek, nyújtózkodnak, ébredeznek, dideregnek, napvilágban örvendeznek, bizalomba beöltöznek, szívünkbe, szemünkbe beköltöznek. És akkor egy éjszaka mint jön a farkas kertünk alá lopakodva - jön a böjti fagy, jön böjt előtt és böjt után, jön böjt előtt és böjt után. A bárányok halkan sírnak, a szelek is némán lapulnak, madaraink üvegágon megbénulnak, mert visszajött és perzsel a fagy, jött északról és keletről, sarkvidékről és hegyekből, páncélokból, bőrvértekből, vaskoronás istenekből, sírásból és vigalomból, káromlásból, hiszekegyből, jött böjt előtt és böjt után, a bárányok halkan sírtak, a szelek földig lapultak, madaraink megnémultak, nem volt más, csak szó és szavak, mert hajnali fényre fente az eget, s aratott a fagy. Nem volt irgalom, nem volt kegyele korán vetettünk, későn vetettünk, elvetélt a föld, mag nélkül halt meg a szerelem. Szerelmünk ez a föld, századok forognak el, de mi évente és minden században bevetjük, kétszer is bevetjük, bevetjük először, bevetjük másodszor, de másodszor ez már nem nász, másodszor szertartás, komor várakozás. Vajon lesz-e itt valami, és ha kél, mi kél itt? Fölveri a gaz megint, és a muhar lesz, ami beérik? Szerelmünk ez a föld, betakartuk könnyel, vérrel, ködbundával, füstölővel, kifosztott testvérekkel, megtiport gyermekkel és nővel, sárba sepert fátyolokkal, virágos szemfedővel, betakartuk, s úgy fogyatkoztunk, hogy múltunkra hagyatkoztunk, s fogyatkozva is megmaradtunk. Szerelmünk ez a föld, de ha rá férfi módra, értelemmel, friss erővel - e népség nem vigyáz, hiába e nász, hiába minden szertartás, csak egy század - s elvadul, szégyenében a magvető akkor délnek vándorol, s ha itt marad, itt marad hűségben is - hazátlanul.