Hajnal Mihály grafikus kiállítása (1985)
Hajnal Mihály magyar nemzetiségű, Kassán alkotó grafikus. Hajnal Mihály 1935. augusztus 2-án született Magyarországon. % %Az 1950—1955-ös években Kassán tanult rajzolni az esti rajziskolán, amelyet ismert kassai festőművészek — Julius Nemeik nemzeti művész, Julius Bukovinsky érdemes művész és Ludovit Feld festő és grafikus, valamint Vojtech Löfler szobrász érdemes művész — alapítottak és vezettek Krón Jenő szellemében. * ^ ' ""f Míg a csehszlovákiai magyar irodalom művei rendszeresen és folyamatosan érkeznek el hozzánk, addig a határainkon túli képzőművészek munkásságát csak egy-egy ritka, véletlenszerű bemutató révén ismerhetjük. A rejtély megoldására nem vállalkozhatunk, csupán konstatáljuk a tényt: a könyvek, a novellák és a versek áramlását nem tartóztatják fel határok, ám a képekét igen. Ezért üdvözöljük most örömmel Hajnal Mihály grafikusművész alkotásait. Kassa kortárs művészetéről hozott híradást Esztergom közönségének. Hajnal Mihály rajzait és linóleummetszeteit szemlélve megállapítható, hogy a realista hagyomány szellemében munkálkodik a kassai művész, alkotásait a természetesvé megjelenítés jellemzi. A hagyomány tisztelete és igézete tetten érhető mind a témaválasztásban - városképek és falusi részletek, hegyvidéki tájak inspirálják rajzolásra és metszésre-, mind a megformálásban, a valóságban fellelt motívumokat úgy rendezi, szerkeszti képpé, hogy az élmény sugallata legyen a legerősebb. A magasba törő hegycsúcsokkal, az elmúlt századok hangulatát őrző házakkal és templomokkal, a vihar tépázta fákkal és az elhagyott falusi viskókkal azonban a művész nem csupán a rögzítést, a leképezés feladatát vállalja. Kompozíciói hol lírai rezdülések, hol izgató szenvedélyek, hol meditatív gondolatok tolmácsolói. Hajnal Mihály művészetének eme sokszínűségét bizonyítja az egy-egy azonos motívum eltérő technikával történt feldolgozásának összehasonlítása nyomán megvonható tanulság: míg a puha rajz számtalan apró részlete kibontakoztatóan mesél, az éles metszet tőmondatokkal fogalmaz, mintegy képi felkiáltásokat közöl. És ne feledkezzünk meg arról a jellegzetességről sem, hogy habár e gyűjtemény lapjain csak elvétve bukkan fel az ember, a rajzok és a nyomatok mégis egy meghitt, emberi érzésekkel telített, emberi világ állításának művészi dokumentumai. Jó lenne, ha Hajnal Mihály esztergomi kiállítása nem kuriózumként vonulna be szűkebb pátriánk művészetének történetébe. Reméljük, hogy a kassai grafikusművész tárlata a két ország, a két, földrajzilag is egymáshoz oly közel eső terület kölcsönös kulturális-művészeti megismerésének nyitánya lesz. Wehner Tibor