Jugoszláv kulturális plakátok (Katona József Múzeum, Kecskemét, 1985)
”A JLL színházban a közönség látni akar, nem pedig hallani” mondotta Gordon Craig valamikor századunk első évtizedében, és a látvány szerepe azóta is egyre nagyobb a színházművészetben. A szöveg valamelyest visszaszorul — vannak ellenkező irányzatok is —, a mozgás, a mimika, a díszlet, a kosztüm lényeges részévé válik az előadásnak. Nem véletlen, hogy sok mai rendező végzett képzőművészeti tanulmányokat is, vagy foglalkozik képzőművészettel, tudatosan törekedve a színpadkép plasztikai megformálására. És ez nem csupán az avantgarde színházak sajátossága — hogy az olyan határműfajokról ne is beszéljünk, mint a pantomim, happening, performance — hanem fokozatosan érvényesül a hagyományos felfogásban játszó együtteseknél is. Szerencsés esetben a színház nemcsak díszlettervezésnek tulajdonít fontosságot, hanem igyekszik kialakítani egy sajátos, csak rá jellemző vizuális rendszert (plakát, műsorfüzet, jegyek, meghívók, szórólapok stb.) Ebben nagy szerepe lehet egy jó grafikussal való huzamosabb ideig tartó együttműködésnek. A szimbiózis általában mindkét fél fejlődését — és ami nem megvetendő szempont —, közismertségét, hírnevét szolgálja. Kiállító művészeink közül Baráth Ferenc több mint egy évtizede dolgozik az Újvidéki Színháznál, Boris Bučan a spliti Horvát Nemzeti Színház számára készített nemzetközi sikert arató alkalmazott grafikai sorozatot, Miodrag Bata Knežević a belgrádi Atelje 212 formatervezője, Matjaž Vipotnik pedig alkalomszerűen működik közre olasz és jugoszláviai színházak produkcióinál. Nem képeznek névvel és programmal rendelkező, jól körülhatárolt alkotócsoportot. Nem is élnek egy városban. Jugoszlávia nagy kulturális központjaiban (Belgrádban, Újvidéken, Ljubjanában, Zágrábban) dolgoznak. Ami összeköti őket, az érdeklődésük a kortárs grafika iránt és ezen belül a plakát és a vele rokon műfajok megújítására való törekvés, a színház szeretete, és nem utolsósorban közös kiállításaik. Az 1985 tavaszán megtartott Sterija Játékok alkalmával többek között megrendezték A jugoszláv színházi plakát- és grafikai művészet 5. tárlatát, mely az 1982—1985-ben született plakátokat mutatta be (itt Boris Budán arany-, Baráth Ferenc ezüstplakettet kapott), valamint Korszerű jugoszláv színházplakát címmel egy retrospektív kiállítást, egybegyűjtve az 1944 és 1982 között készült alkotások legjavát. A több mint 150 műből álló anyag kiváló áttekintést nyújtott a színházi plakátművészet háború utáni fejlődéséről. A szocialista realizmus korszakát követő fellendülés olyan képzőművészek hatásának tudható be, mint Ivan Pirelj, Petar Lubarda, vagy az EXAT csoport tagjai. Munkásságuk eredményeképpen törtek be az új áramlatok az alkalmazott grafika területére is, kiváló kísérleti terepre lelvén a minden újra fogékony plakátművészetben. A Sterija Játékokon bemutatott retrospektív anyagot idén ősszel, talán éppen a kecskeméti kiállítással egyidőben láthatja Párizs, majd New York közönsége is. Boris Budán alkotásai elsősorban szokatlan méreteikkel hívják föl magukra a figyelmet. A hagyományos plakátméretet háromszorosára, négyszeresére növelte, mitegy alkalmazkodva a modern metropolisok méreteihez. Budán szeret kísérletezni. Már a hatvanas években próbálkozott nagyvárosi tereket átalakító munkákkal. Plakátjain különböző stíluselemeket, szokatlan asszociációkat, rejtett művészettörténetiidézeteket figyelhetünk meg. Baráth Ferenc a formai koncentráció híve. Plakátjainak kifejezésmódja egyre lakonikusabb. A fekete alapon megjelenő figurák a bemutatandó színmű alaptónusának jellemzését adják. Előszeretettel használ különböző fotóeljárásokat, a raszter ridegségét helyezve szembe az emberi alakok drámai gesztusaival. Matjaž Vipotnik munkáit viszont az ötletesség, az ironikus látásmód jellemzi. Szívesen épít be kompozícióiba jól ismert szimbólumokat, emblémákat, közhellyé vált plasztikai formákat, melyek a szokatlan környezetben meghökkentően hatnak. Színvilága redukált, többnyire a piros és fekete foltok együttesét alkalmazza. Bata Knežević az élénk tónusokat kedveli. Plakátjainak nagy fehér felületét kirívó színkombinációkkal ellensúlyozza. Munkáit játékosság, derű, vagy éppen groteszk humor teszi emlékezetessé. Zdravko Papic a legfiatalabb nemzedéket képviseli a tárlaton. Az utóbbi években vált ismertté, elsősorban kulturális témájú plakátjaival. Boros Judit