Kiss György érem kiállítása (Helikon Galéria, Budapest, 1985)

KISS GYÖRGY ÉREM KIÁLLÍTÁSA 1985. SZEPTEMBER 5-28. HELIKON GALÉRIA BUDAPEST V., EÖTVÖS LORÁND U. 8. A MŰCSARNOK KIADVÁNYA FELELŐS KIADÓ: NÉRAY KATALIN IGAZGATÓ ISBN: 963/7161/95/3 A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: BARANYI JUDIT A KATALÓGUST TERVEZTE: ZALA TIBOR A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE: KOLLÁNYI GYULA LÁSZLÓ GYULA (Nagy önportré) KISS GYÖRGY Cím: Budapest VI., Majakovszkij u. 112. 1943 augusztus 25-én született Budapesten. Gyulán töltötte gyermekkorát, ahol első mestere Firtosi József Dezső volt. Érettségi után három évig kőfaragóként dolgozott a Buda­vári építkezésen. 1964—71-ig a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként Kádár György osztályán tanult. 1972-től készít érméket és kisplasztikákat. 1967 óta vesz részt munkáival a jelentős hazai, 1971-től külföldi kiállításokon is. Munkái hazai közgyűjtemények mellett (Magyar Nemzeti Galéria, Művelő­dési Minisztérium, hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, soproni Liszt Ferenc Múzeum, pécsi Janus Pannonius Múzeum, soproni Bányászati Múzeum, budapesti Tűzoltó Múzeum, kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, győri Xantus János Múzeum stb.) megtalálhatók a londoni British Múzeumban, a gabrovói Szatíra Múzeumban, a ravennai Dante Múzeumban. Díjak, elismerések: 1972— 75 Derkovits-ösztöndíj 1973— 75 Művelődési Minisztérium nívódíja 1984—85 SZOT-ösztöndíj Kiállítási díjak: 1975 Jubileumi Kiállítás, Gyula — nívódíj 1976 Alföldi Tárlat, Békéscsaba — SZOT nívódíj 1978 Akvarell Biennále, Eger — Heves megyei Tanács díja 1979 Alföldi Tárlat, Békéscsaba — Békés megyei Tanács díja 1982 Ezüst Gerely pályázat — III. díj 1982 Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely — Csongrád megyei Tanács díja 1983 Dante Biennále, Ravenna — zsűri dicséret 1983 Nyíregyháza-Sóstói Nemzetközi Éremkiállítás — Nyíregyháza Városi Tanács díja 1984 Ezüst Gerely — III. díj 1984 Honvédelmi Pályázat — Belügyminisztérium díja 1985 Mezőgazdasági pályázat — I. díj Egyéni kiállítások: 1967 Budapest, Műegyetem Vár­i Kollégium (Szentgyörgyi Józseffel) 1972 Gyula, Dürer Terem 1973 Budapest, Stúdió Galéria 1974 Békéscsaba, Ifjúsági Ház 1975 Koppenhága, CO—X csoportnál,Charlottenburg 1977 Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum 1978 Budapest, Stúdió Galéria 1982 Esztergom, Vármúzeum Salgótarján, József Attila Megyei Művelődési Központ 1982 Gyula, Dürer Terem Battonya, Művelődési Központ 1983 Nyíregyháza, Városi Kiállítóterem Kisvárda, Kiállítóterem Külföldi csoportos kiállítások: 1974 Bécs: Ungarische Kunst der Gegenwart 1975 Berlin, Karl-Marx-Stadt: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Ravenna: II. Biennale Internazionale Dantesca Nyugat-Berlin: Magyar Hetek 1976 Le Havre, Reims: Fiatal Képzőművészek Stúdiója 1977 Havanna: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Budapest: FIDEM- Bécs: Interkunst Ravenna: III. Biennale Internazionale Dantesca Alexandria, Kairó: Fiatal Képzőművészek Stúdiója 1978 Havanna: VIT-kiállítás 1979 Isztambul: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Ravenna: IV. Biennale Internazionale Dantesca, Lisszabon: F­IDEM Cagnes-Sur-Mer: XI. Festival International de la Peinture 1980 Stockholm, Varsó, Berlin: Modern Magyar Éremművészet Penza: Békés megyei Képzőművészek Kiállítása 1981 Nyugat-Berlin: Magyar Éremkiállítás London (Bankside Gallery): Magyar Akvarell Kiállítás 1982 Offenburg: Magyar Kultúra Hete Madrid: Sport a képzőművészetben Bécs (Collegium Hungaricum): Magyar Éremművészet Moszkva, Leningrád: Magyar Éremművészet 1983 Ravenna: VI. Biennale Internazionale Dantesca, Firenze: FIDEM Gabrovo: VI.­ International Biennale of Humour and Satire in the Arts Bilbao: ARTDERER '83 (ISTER csoport) Bologna: Magyar Kulturális Napok Penza: Békés megyei Képzőművészek Kiállítása 1984 Berlin (Magyar Kultúra Háza), Nyugat-Berlin: Magyar Éremművészet 1985 Moszkva, Varsó, Potsdam: Éremkiállítás Stockholm: FIDEM Ravenna: VII. Biennale Internazionale Dantesca Közismert tény, hogy a művészeti ágak közül a grafika mellett az érmészet futotta be hazánkban a felszabadulást követően a legnagyobb karriert. A mai magyar érmészet legjobb teljesítményei pártatlan megfigyelők szerint is a nemzetközi élvonalba tartoznak, s ez nem kis eredmény, ha tudjuk, hogy az érmészet Magyaror­szágon voltaképpen csak a harmincas években, Beck Ö. Fülöp és Ferenczy Béni munkássága nyomán honosodott meg. Ők voltak azok, akik kimunkálták azt a klasszikus tradíciót, amely csaknem a hatvanas évekig megszabta éremművészetünk karakterét. Felfogá­sukban az érem individuális célzatú, csupán a műgyűjtők esztéti­kai élvezetét szolgáló, többnyire emlékező funkciójú műfaj volt: ünnepélyes, fennkölt stílusban hirdette valamely személy vagy esemény érdemét, egyedülállóságát. Ez az arisztokratikus zártság a hatvanas években kezdett fellazulni — részben a gazdasági, társadalmi és kulturális élet átrétegeződése, részben a plasztikai gyakorlatban bekövetkezett változások hatására. Nemcsak a hagyományos építkezési— kompo­­nálási rend bomlott fel, hanem az irodalmias jellegű, illusztratív emblematika is eltűnt — az érem ugyanúgy életérzések, hangulatok, vallomások kifejezője lett, mint bármely más művészi produkció. A kibontakozás a hetvenes évek első felében tetőződött: innentől lesz megszokott éremtéma a táj- és a térábrázolás, a városkép, az enteriőr, a zsáner, s kap polgárjogot — párhuzamosan a tematika szubjektívizálódásával — a szabálytalan kontúrvonal, az érzelemdús előadásmód, a sima felületeket áttörő plasztikus kiképzés, továbbá a három dimenzió irányába való kiterjeszkedés. Napjaink érmészete ezeket a vívmányokat variálja és fejleszti tovább, miközben egyre erőteljesebben beékelődik a sokasodó megbízásokon és pályázato­kon keresztül a köznapok világába. Az éremművészet metamorfózisa, illetve e metamorfózisban rejlő kísérletezési lehetőségek nemcsak a szobrászat művelőit hozták lázba, de hatással voltak minden, a kifejezés új, személyes útját kereső alkotóra is. Festők, grafikusok, iparművészek kerültek így az éremműfaj vonzásába, köztük például Kiss György is, aki eredetileg táblaképekkel és litográfiákkal kezdte pályáját. Mivel már a sík felületen is szakított a hagyományos, természetutánzó előadásmóddal, mert a belső lényeg megragadása felől kívánta újraalkotni a látott tárgyakat és szituációkat, érthető, hogy hamar megmozgatták fantáziáját az érmészet térhatásokkal is számoló kifejezési módszerei, s kitartóan keresni kezdte azokat a kapcsoló­dási pontokat, melyeken át a maga elvontba hajló festői törekvései­vel csatlakozhatott az érem sokféle megoldást megengedő világá­hoz. Első érmein lényegében festményeinek és grafikáinak proble­matikáit ismételte meg, a későbbiekben azonban fokozatosan rátalált azokra a témákra és stílusfogásokra, melyekben egy sajátos, kifejezetten csak az érem útján megvalósítható szemléleti, tartalmi és formarendszer körvonalazódik. Kiss György a kedvvel és tehetséggel művelt piktúra és grafika mellett immár 15 éve foglalkozik érmészettel is, s ez idő alatt ebben a művészeti ágban is az első vonalba küzdötte fel magát. Érmészete formanyelvileg is, tartalmilag is igen változatos és sokrétű, amit érdeklődésének széles skálája, és dinamikus, robbané­kony egyénisége magyaráz meg. Mivel kifejezési eszközeit követ­kezetesen a kifejezendő tartalmakhoz igazítja, nincsen „egyéni stílusa” a szó szoros értelmében, ám foglalkozzon bár tájjal, a porttal, epnézettel, vagy önéletrajzi emlékeinek, útiélményeinek, erkölcsi meditációinak megjelenítésével, érmein mindig találhatunk olyan közös vonást, amely révén egybemarkolódnak, eredeti karaktert kapnak a látszólag szétforgácsoltnak tetsző érem-gondo­latok. Ilyen közös vonás például munkáinak nyomatékos érzelmi töltése, inkább a dráma, mint a líra felé hajló atmoszférája, valamint éremformálásának optikai alávetettsége. Kiss György érmei erősen számolnak a fényhatásokkal, a faktúrák ellentéteiből fakadó, illetve az alapsík megmozgatásából adódó feszültségekkel. Hogy Kiss György előtt nagy jövő áll, már eddig is tudtuk, de hogy milyen érett és kiteljesült mester máris, az meglepetés. Ezentúl lehetetlen őt kihagyni az olyan összeállításokból, amelyek kortárs érmészetünkről próbálnak keresztmetszetet adni. Tasnádi Attila ÉRMEK: BEZÁRVA, 1972 bronz, 0 100 mm FESTŐASZTAL, 1972 bronz, 0 113 mm KINT, 1972 bronz, 0 105 mm NAPMENYASSZONY, 1972 bronz, 0 120 mm ELMÚLÁS, 1973 bronz, 0 95 mm FERTŐRÁKOSI KŐFEJTŐ II., III., IV., V., 1974 bronz, 82X85; 75X94; 70X61 ; 73X85 mm HEGYEK-VÖLGYEK-FOLYÓK, 1974 bronz, 73X88 mm ÖRVÉNY, 1974 bronz, 0 66 mm RÉVFÜLÖPI PINCE I., III., V., 1974 bronz, 0 88; 85; 76 mm SZIKLÁK I., II., III., IV., 1974 bronz, 80X67; 86X57; 78X65; 78X63 mm TORZÓ I., 1974 bronz, 0 80 mm BOLTÍVEK, 1975 bronz, 0 86 mm DANTE III., 1975 bronz, 0 89 mm KOHÁN, 1975 bronz, 0 130 mm NAGY ÖNPORTRÉ TERMÉSZETI FORMÁK IV. TERMÉSZETI FORMÁK V. OKISZ LABOR NYOMDA 709/85 Ára: 15 Ft

Next