Szabó Tamás szobrászművész kiállítása (Dorottya utcai kiállítóterem, Budapest, 1985)

„Kerényi Jenő óta nem volt senki a magyar plasztikában, aki ennyire beleszeretett egy arctípusba, aki ennyire vállalta volna egy kézjegyként is működő formafordulat alkalmazását. ” Hosszú idő után Szabó Tamás az első, aki a históriai kánonok és a hatálytalanított kánonok után megint zárt törvények alapján felépített figurarenddel próbálkozik. Új kánonnal, amely a maga jellegzetes formájával, szűkre szabott eszközkészletével, szikár motívumanyagával mégis nagyon sokat tud elmondani a riadt és kócos, bús és vaddá civilizált modelljeiről, mély társadalmi élményéről." P. Szűcs Júlianna: Kánon kócosoknak/Szabó Tamás kiállítása a Stúdió Galériában Népszabadság, 1983 november 29. „Az „önálló hang" Szabó Tamás esetében nem jelenti a hagyományok teljes elvetését, a nagy elődök teljesítményének megkerülését, így a fiatal művész munkásságában felderíthetők az inspiráló hatású for­rások, elsősorban a Rodin- és a Brancusi-életmű tanulságai. Paradoxonnak tűnhet, de mégsem az: Szabó Tamás úgy újított, hogy nem újított. A szobrászat klasszikus anyagaihoz — a kőhöz és a bronzhoz — a hagyományos technikákhoz - a fafaragáshoz és a mintázáshoz fordult, és nem lépte át a figurativitás határvonalát. Mondandójának — hiteles és általánosan érvényes, alapvetően drámai meghatározottságú mondandójának — közvetítését az emberi arcra, az emberi alakra bízta. Művészetének újdonsága az az új minőség, amely szobrainak gondolati mélységéből és érzelmi izzásából táplálkozik." Wehner Tibor: Drámák/Szabó Tamás szobrai Művészet, 1982 október, 18—20. lap Irodalom: Wehner Tibor: Drámák/Szabó Tamás szobrai Művészet, 1982 október, 18—20. lap Tóth Elemér: A Nemzetközi Művésztelep vendégei/Szabó Tamás Nógrád, 1983 július 8. P. Szűcs Júlianna: Kánon kócosoknak/Szabó Tamás kiállítása a Stúdió Galériában Népszabadság, 1983 november 29. P. Szűcs Júlianna: Szabó Tamás szobrai és rajza Mozgó Világ, 1984 március, 91—99. lap

Next