Test-vér Jelenczki István kiállítása (Budapest, 1985)

„A művészi munkában az ember a szellemi értékeket közvetlenül megvalósítja, s így az anyagi természetet közvetlenül műveli. Ez a munka minden egyéb munkának példaképe­s irigyelt álma. És egészen biztos, hogy amíg az élet minden területén ugyanazt a realizálást, amit a művész él, nem sikerül megvalósítani, addig mindennemű munkareform, törvény, elmélet, kényszer, teljesen hiába­való. Nem bérkérdés ez, nem a munkaidő kérdése, nem szociális kérdés, hanem egyes egyedül az, hogy­ a művésznek az anyagi természettel való viszonya a szeretet atyai szelleme. Az ember — mondja a Zarathustra — a természetnek vagy apja, vagy rablója. Az ember a szeretet szellemét vagy realizálja, s akkor a természetnek apja, vagy nem realizálja, s akkor a természetnek rablója.” „Még nemrégen a művész volt az egyetlen, aki nem a dolgokért élt, és akinek munkája nem a dolgok szolgálata volt. De aztán a művészi munka is dolog lett, és a művészet is kellék. Ha a művek felét ma elvennék, igazán nem hiányoznának. Margarin és frigidaire. A munka sehol sem tiszta életpillanat. A kellékre szükség van, mert az ember szorong; e szorongásból a szétszóródásba szökik (szórakozás), ami a dolgok szolgálatának csak másik alakja. Egy milleneumot lehet szórakozni anélkül, hogy az ember ténylegesen egy percet éljen. A tiszta pillanat, amit a dolgok nem zavarnak meg. Amikor az élet közvetlenül élet, — és amiről nem lehet lemondani. Semmiről nem akarok tudni, csak ami fontos.” ,,Az ősállapot nem feltétlenül a kezdet, a gyermekkor és az őskor­ felismerésében sokszor semmi nosztalgia nincs. Inkább tudatában lenni valaminek, ami a kezdetnél is előbb volt és nem múlt el és nem múlik, és nem múlhat el soha, és nemcsak tart, hanem tartja mindazt, ami azóta történt és van. Életünkhöz viszonyítva ez a lét. Amikor emberben és műben, tájban és hangban megjelenik, mindenki tudja, hogy otthon itt vagyok.”

Next