Bachman Gábor, Kovács Attila, Rajk László, Szalai Tibor (Budapest, Dorottya utcai kiállítóterem, 1986)
BACHMAN ■ KOVÁCS ■ RAJK ■ SZALAI ÉPÜLET / PLASZTIKA / TÁRGY BUILDING / SCULPTURE / OBJECT K IÁLLÍTÁS M egpróbálom ezt a kiállítást két művészeti törekvés ( szellemi áramlat? alkotói magatartás?) eredőjeként értelmezni. Könnyebb lenne ugyan az egyedi műveket elemezni és katerogizálni, de úgy vélem, itt éppen a pillanatnyi állapot a fontos; feladatom pedig a változás megragadása, az ideiglenesként felfogott tárgyak létrejötténél kereszteződő erővonalak különválasztása. • • Az egyik jelenségcsoport egy laza és állandóan változó társulás eddigi munkásságához kapcsolódik. Építészek, filmrendezők, képzőművészek, írók, rock- és avantgarde-zenészek tartoznak ide, és kettejük-hármójuk egyegy alkalmi társulásának épületek, film- vagy színpadi díszletek, makettek, bútorok, design-ok, plakátok vagy éppen kiállítások az eredményei. Talán érzékelhető ez a sokféleség és összefonódottság akkor is, ha csak a most kiállító művészekről mondok el néhány adalékot. • B ACHMAN GÁBOR E XHIBITION I try to analyse the present exhibition as the resultant of two art efforts (intellectual trend?, creative attitude?). It would be easier to analyse and classify the works separately however the situation of the moment is important in this case; my task is to catch the change and separate the crossing lines of force at the meeting-point of those objects which are considered temporary. • • One group of the phenomena connects with the activity, up till now, of a loose and perpetually changing joining. Architects, film directors, artists, rock- and avantgarde musicians belong to this group. Two or three of the creators’ temporary joining has always been resulted in buildings, film and theatre stage-designs, maquettes, furnitures, designs, posters or the very exhibition. Perhaps, one can appreciate this kind of manyfoldness and interweaving if I tell some data about only the artists exhibiting now. • GÁBOR BACHMAN az Iparművészeti Főiskolát végezte el belsőépítészként, először environmenteket és installációkat mutatott be, majd a MAFILM alkalmazottja lett és számos filmnek volt látványtervezője. (Nem díszlet- vagy jelmeztervezője, hanem építője és tárgyalkotója; ilyen minőségben dolgozott színházak számára is.) Együttműködik az ART DECO együttessel: ebben a közös munkában a megépített látvány legalább akkora hangsúlyt kap, mint a hangzó zene. De újabban néhány önálló épületet, helyesebben belsőépítészeti munkát is sikerült realizálnia, melyet ugyanaz a mind jobban különlegesen „bachmani” szemlélet hat át, mint akár tipográfiai, akár lemezborító-design-jait. A korai, kissé misztikusan dekadens felfogás egy szenvedélyesen biomorf, majd biomechanikus perióduson keresztül mára egy felfokozott, egyszerre ironizáló és heroizáló posztkonstruktivizmushoz vezetett. S ez az, ami sajátos benne: a hajdani Bauhaus-os formák kibillentése a merev derékszögű rendszerből, felélénkítése produktivista, proletkultos, aktivista és szocreál elemekkel, „pozitív kicsengéssel", a munka dicséretének pátoszával. Bachman Rajkkal együtt (s néha másokkal is) alkotja aPLUSZ STÚDI Ó-t. • graduated as an architect from the Institute for Applied Arts, presented first environments and installations then he worked at the MAFILM (Flungarian Film Studio) and designed scenes for numerous films. (I mean, he was not “only" stage- and costume-designer but a builder and creator of objects as well; he worked also for theatres in this character.) He stands in with the ART DECO Group: the built scene has got the same stress as music in this joint-work. Recently he has succeeded in realizing some original buildings, rightly speaking some interior designs too, which are inspired with the same and increasingly special “approach of Bachman" as his typographical and LP cover designs. The early - a bit mystically decadent - interpretation led through a passionately biomorph then biomechanical period to an intensified post-constructivism by now which is ironist and heroic at the same time. This is precisely the peculiar character of it: the overbalance of the once Bauhaus forms from the strict square system and its vivifying with productivist, proletarian cultural, activist and socialist realist elements, with a “note of optimism” and the pathos of the work’s praise. Bachman works with Rajk (and rarely with some others) in the PLUS S T U D I 0. •