Borisz Kolozsvári (Esztergomi Vármúzeum, 1986)
„Soha** csillapodjék bennük a vágy. Hogy megérintsük a varázslók—álmodozók, ■ölesek véglelen világát, a művészetet." BORISZ KOLOZSVÁRI Impresszionista, lírai tájképek idézik a rondella falaira a Volgát, a Balatont, a lánchidas Dunát, Esztergomot s a sokat látott arany Prága Károly-hídját. Akadémikus csendéletek gyönyörű koloritján repülhet fantáziánk a nyugalmat idéző korszakok halkszavú otthonai felé. Ki az, ki megfürdet a ragyogó napsütésben? Ki az, ki megfürdet a csendes nyugalomban? A választ keresve szemünk magyar fül számára ismerősen csengő névre téved. Borisz Kolozsvári, olvashatjuk a klasszikus orosz hagyományokat idéző képek alatt. Szemünk már siklana tovább, ám eszünk, s képzeletünk megmarad a név varázsánál, hisz tudjuk, hogy a magyar hangzás mögött Szovjetunióban élő ember rejlik. S valóban! A művész édesapja Mezőkövesdről sodródott Kelet felé, még az első világháború alatt. Hogy a Bajkálon túl, Csitában hadifogolyként egy gyengéd orosz asszony mellett otthonra leljen, s később magyar partizánként álljon a forradalom oldalára. A gyermek Borisz értelme már az új rendben nyílott a világra. Tehetsége, s mindig sok barátot, társaságot vonzó egyénisége korán feltűnt tanárainak. Nem csoda tehát, hogy a jó rajzkészséggel megáldott fiú már 16 évesen felvételt nyert az irkutszki művészeti képzőbe, ahonnan tanulmányai végeztével Moszkvába költözhetett, s az összoroszországi Festőművészeti Főiskolán fejezhette be tanulmányait. A világra nyitott fiatalember különös érzékenységgel szívta magába a kultúra, a művészet nagy alkotásait. A tudás birtokbavételének képessége mellett rendelkezett a megszerzett tudás átadásának adottságával is. Egyéniségének varázsa, közvetlensége nyomán megnyílt előtte az út mások szívéhez. Kifinomult pszichológiai érzéke lehetővé tette számára azt, hogy megszerzett tudását átadhassa másoknak. Középiskolai tanárként, s a loszinoosztrovszkajai vasutas klub képzőművész körének vezetőjeként igen sok embert vezetetett el a művészet birodalmába. Foglalkozásain együtt rajzolt tanítványaival, s a gyakorlatban is bemutatta nekik mindazt, ami szükséges volt az előrehaladáshoz. Tanulmányútokat szervezett, s az együtt töltött napok, hetek során sokat mesélt hallgatóinak a művészet nagy kérdéseiről, s a kiemelkedő művészegyéniségekről. Eredményes nevelőmunkáját mi sem bizonyítja jobban annál, hogy az évek során több tanítványa is belépett a hivatásos művészek rangos táborába. Mások tanítása közben nem feledkezett meg önmaga műveléséről sem. Az OSZSZSZK Művészeti Alapjának, s a moszkvai VOSZHOD Egyesülésének tagjaként festett csendéletei jó példái törekvéseinek. Festőként és emberként egyaránt a hagyományok tisztelete jellemezte magatartását. E hagyománytisztelet tartotta életben, s ápoltatta vele a lelkében égő magyarságtudatot. Bár a sors meglehetősen későn, csak 1968-ban tette lehetővé számára azt, hogy ősei szülőföldjére Magyarországra jöjjön, nagyon készült erre az útra. A találkozás mély nyomokat hagyott lelkében, s érzékelhető változást hozott festészetében. Néhány évvel később 1973-ban ismét eljött a honi tájakra, s ekkor elvetődött Esztergomba is. Itt megragadta az emberek kedvessége, s a táj szépsége így történt, hogy az egy-két napra tervezett útból kéthetes alkotói program lett. Az egyik esztergomi szállóból naponta új és új utakra indulva ismerte meg a város festői részeit. Egyik képét, az akkor milleniumát ünneplő Esztergomnak adományozva hagyta el e tájat, hogy aztán néhány évvel később, mintegy végakaratként azt kérje szeretteitől, hogy képeit hozzák el ide, s itt mutassák be apja honfitársainak. Az akarat is teljesült, s Borisz Kolozsvári levegőtől, fénytől áthatott képeiben gyönyörködhet a képzőművészetet kedvelő közönség. Dr. Bárdos István 1923-ban született Csitában, munkás családban. Apja Kolozsvári Lajos első világháborús hadifogolyként érkezett Oroszországba szülőföldjéről, a magyarországi Mezőkövesdről. 1939-ben felvételt nyert az irkutszki művészeti képzőbe. 1943- ban befejezte tanulmányait és felvételt nyert az összorosz Művészeti Akadémia festőművész tanszakára, Moszkvába költözött. 1944- ben tanulmányokat folytatott a moszkvai Állami Festőművészeti Főiskolán. 1946—1964-ig festőművészként működött az OSZSZSZK művészeti alapjánál és képzőművészeti stúdiót vezetett. 1952—1964-ig vezette Loszinoosztrovszkaja állomás vasutas öntevékeny festőművész klubjának stúdióját. 1964—1973-ig rajztanárként működött Moszkvában a 750. sz. középiskolában. 1973—1978-ig művészeti vezető volt a moszkvai VOSZHOD Egyesülésben. 1968-1978 között több alkalommal tett tanulmányutat Magyarországon és Csehszlovákiában. 1978-ban Budapesten hunyt el. Borisz Kolozsvári képeit kiállították 1954-ben és 1956-ban a Moszkvai Művészetek Házában, valamint 1971-ben a budapesti Nemzetközi Vadászati Kiállításon. 1983-ban a moszkvai Művészeti Dolgozók Központi Házában, 1983-ban Kalinyinben II. Katalin cárnő palotájában, 1985-ben Moszkvában a Barátság Házában, Magyarország felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére rendeztek önálló kiállítást.