Halmy Miklós festőművész kiállítása (Debreceni Orvostudományi Egyetem Galéria, 1986)
Színvallás-részletek... 1986. Budapest - HALMY MIKLÓS ...Kezdeti művészi kísérleteimben is, szonettekben, festészetben, szobrászatban, elsősorban az élet valóságából, mélyebb valóságából merített élmények realizálása volt kényszerű-keresett-vállalt célom. Végső soron sohasem a „művészet" jelen, polgári, kanonizált formájában volt a becsvágyam, de a művészet eszközeit találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy az általános vagy speciális létélményemet kifejezhessem. Ma már, bizonyos eredmények birtokában, túl vagyok azon, hogy bármilyen művészi stílus kereteinek, formáinak eltanulása vagy kiteljesítése, esetleg túllicitálása lenne munkálkodásom motorja. Tehát sem avítt, sem modern, sem avantgárd, sem tiltott, sem támogatott, sem megtűrt alkotói magatartás önmagában nem vesz rajtam erőt. Nekem ennél többre van igényem! A szinte gyermekkoromban feltett, az erdők csendjében elkiáltott miértjeimre azóta is keresem a válaszokat, és bevallhatom, hogy több a válasz nélkül maradt, sőt megválaszolhatatlan kérdésem ma is, mint amit már békésen magam mögött hagyhatok. Egyedül a Létből, nem pusztán az egyéni vagy közösségi életből, de magából az oszthatatlan egyetemességből merített élmények megragadása a belsőleg kényszerített és vállalt célom... ...Minden részlet, részművelet-akár akarjuk, akár nem - ebben az egyetemesben gyökerezik, annak legbelsőbb lényegével azonos, s az ember nem akarhat tudatosan olyat, mely szembeáll ezzel a Valósággal. Úgy tűnik ez a Valóság a maga félelmetes teljességében még nem tudatosodott az európai ember agyában. De történtek már hatalmas és tiszteletre méltó kísérletek a kultúrák születésének hajnalán arra, hogy a lehető legdrámaibb mélységekig feltárják az ember viszonyát a kétfejű végtelenséghez, többszörös végességének tényét a szellemében kitárult határtalansághoz. A dolgok nevén nevezése nem az újkori Európa élménye és vívmánya. Közelebbről, a már létükben megszűnt, de szellemükben állandóan jelenlevő Magas Kultúrák (Egyiptom, Szumér, Mohendzso Dáró, Kína, prekolumbiánus Amerika, Óceánia...) művészetükben legalábbis látható módon jeleket adtak arról, hogy a Világegyetem erőivel kielégítő viszonyban voltak, nem győzőkként és legyőzöttekként, s nem bűnbeesettekként és választottakként, de az Univerzum kitüntetett polgáraiként. Úgy gondolom, ez az a többlet élmény, amely éppen súlyos hiányával van jelen az újabb, felvilágosult korokban... ...Ezek az ősők valamit tudtak! S ez a „valami" az, ami izgatja a fantáziánkat és az ember legkomolyabban felfogott érdekében meg kell azt ismernünk. Sok kérdésemre innen, ez őskultúrákból kaptam a választ... ...Bonyolult lenne itt elmondani, hogy a magyar néphagyomány szellemében, tartalmában és formailag is ebbe a körbe tartozik. S hogy a hagyományok szellemi tartalma, s a szellemileg kiüresedett modern művészetek formái hogyan ötvözhetők törésmentesen egy keretbe... Feljegyzés - részletek... ...Párizsból való hazatértem után (1967.) a keresztutak nyilvánvalóvá váltak számomra. A már jelzett három lehetőség közül a harmadikat választottam, a magyar néphagyományra való építkezést. Ezzel együtt járt, hogy szükségszerűnek tartottam kultúránk gyökereit megismerni és tudatosítani, azokhoz a forrásokhoz nyúlni, melyek kibontakozási lehetőséget hordtak magukban képzőművészeti, s egyéb szellemi tájékozódásunk területén. Elsősorban a néphagyomány értékeit kellett a hordalékoktól megszabadítani, s elemi jelentéstartalmukat a felszínre hozni.... .\