Koncz Béla festőművész gyűjteményes kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1986)

1925. március 13-án születtem Tápiószelén. Munkáscsalád­ból származom. 23 éves koromig vasesztergályosként dol­goztam a Diósgyőr-Vasgyárban. 1947-ben Budapestre jöt­tem, ekkor kerültem a Derkovits Kollégiumba. A Képzőművé­szeti Főiskolát 1953-ban végeztem el. Mestereim: Pór Berta­lan, Domanovszky Endre, Barcsay Jenő voltak. A főiskola elvégzését követő években tájképeket, csendéle­teket festettem. 1961-1972 között tanítottam Csepelen, a Szárcsa utcai Általános Iskolában. 1969-től a kubizmus és a konstruktív képépítés, majd a geo­metrikus szerkesztésmód jellemezte munkáimat. Meghatá­rozó továbblépést eredményezett a nyári szünidők alatti vi­déki tartózkodásom. A paraszti kultúra tárgyi emlékeivel itt kerültem közelségbe Cárom, saroglya, kerítés-kapu, ge­renda). E formavilág alapján születtek meg (1971-től kezdő­dően) Hajnal, Gyász, Összetartozás c. képeim. Térkonstrukcióim, melyek 1975 óta foglalkoztatnak, egyet­len forma - a gerenda építőelem - felhasználásával jöttek létre. Kivitelezésük a legkülönbözőbb anyagokból megold­ható. Alkalmazásuk külső-belső térben egyaránt lehet­séges. Munkaprogramom következő lépése az Ipari világ sorozat kibontása volt (1976). Az ipari világ formáival építkezve hasznosítottam a paraszti és kézműves kultúra szerves építkezésmódjának a mai kor kifejezésére is alkalmazható tanulságait (formasokszorozás, több értelmű forma, több irányú visszatárgyiasulás, az em­berre utaló arányrendszer). Ugyanakkor a mai élet ellent­mondásainak, konfliktusainak kifejezésére ütköztettem eze­ket a formákat, s a mozgást, a szakadatlan változást érzé­keltető kompozíciókba szerveztem az alapelemeket. Ilyen előzmények után jutottam el a Mozgásjer sorozathoz, amely az Ipari világ II. kiemelt részletformáján alapszik. Nem mindegy, hogy a művészet eszközeivel alkotója mire vállalkozik: az értelmesebben szervezett, jobb közérzetet teremtő világ kimunkálására, vagy a gyorsan változó divat­igények szapora kielégítésére. Ismeretes, hogy a képzőművészet az emberrel született leg­ősibb nélkülözhetetlen közlési mód és ez ma is érvényes. Ki­fejezőerejének sajátos érzékenységére jellemző, hogy stí­lustól, irányzattól függetlenül értelmezhetően véleményt tud mondani koráról, társadalmáról, befogadójáról, de még alko­tójáról is. Munkáimmal egy új közösségi művészet kibontakoztatásá­ban kívánok részt vállalni. KONCZ BÉLA HAJNAL, 1970 AZ ERŐK I., 1971

Next