Kotsis Nagy Margit szobrászművész kiállítása (TV Galériája, 1986)

Hatnia Nagy Margit Csíksomlyón született. Kolozsvárott előbb bölcsészeti ta­nulmányokat folytatott. Négy évig magyar-történelem szakos tanárként dol­gozott Nagyváradon. 1973-ban a kolozsvári „Ion Andrescu” Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1978 óta Szegeden él. Önálló tárlatot rendezett műveiből Nagyváradon 1973­ és 1975-ben, Szegeden 1983-ban és Kiskunhala­son 1984-ben. 1973-tól a Bihar­ megyei kiállításokon szerepelt, 1978 óta rend­szeresen részt vesz a Szegedi Nyári és a Hódmezővásárhelyi Őszi tárlatokon, valamint más közös bemutatókon. Hódmezővásárhelyen díjat kapott, köztéri munkája a magyarcsanádi házas­ságkötő terem számára készült. Magamról: „Bármihez fogok hozzá, mindig tartalmi az indíttatás. Támad egy gondola­tom, egy eszme foglalkoztat, kísérletezni kezdek. Formailag próbálom meg­fogalmazni. Ha nem megy, újra kezdem mindaddig, amíg a gondolati struk­túra térformává alakul. Ha ez nem jön össze, akkor az a munkám nem marad meg. Akkor se, ha az égetésnél a tűz másként alakította a plasztikát, mint ahogy azt elképzeltem. .. Tanulmányozom a közösséget, a csoportokat az egyes ember különféle kapcsolatait. Érdekel a feszültségekkel teli tömeg, — mint sok ember együttese — a plasztikában. Ezek az általános arcok, vagy félbevágott fejek, sok mindent kifejeznek együtt, vagy magukban is. A külön­féle emberi szenvedések megfogalmazását keresem plasztikáimban... Az élet­ben vannak fontos és mellékes dolgok. Nekem két dolog fontos: legalább napi öt-hat óra a műteremben és a gyerekekkel, a családdal ugyanannyi. Minden mellékes dolgot elhagytam... Úgy alakult az életem, hogy sok min­dent kellett megélnem. Sok emberrel, sokféle világgal találkoztam, s ebből leszűrt gondolataimat kezdtem most feldolgozni. Már nem is kell kimennem a műtermemből, érzem, látom őket, jelen vannak.” Interjú részletek a Művészet XXIII 7. számából (Beszélgetés Tóth Attilával) #9­0­9

Next